Hogyan reagálnál a helyemben?

Ünnepekre hazajöttem...apám mindig is idegbeteg volt,de ahogy idősödött kicsit normalizálódott a helyzet.Amikor havonta 1x hazajövök hétvégére első nap még normális,de már 2.nap végére érzem,hogy az idegei felrobbannak.Pedig amennyire lehet meghúzom magam,kerülöm,bezárkózok a szobámba stb.Szóval így esett ez most is. Egy nap max 1x eszek "főtt"ételt,elég sovány vagyok.Általában egy mirelit krumplit rárakok sütőpapírra mindenféle olaj nélkül,be sütőbe és ennyi.Elkészítettem most is,erre a következőt hallom ordítozni tőle(anyámnak mondja) "mi ez a kib#szott hal szag?" mit csinált már Réka? kib#szott halat? ...nem... " akkor disznózsír??"--nem-- "kinyitja ablakokat,rá 5 percre "megdöglök a kib#szott huzat megöl,nem bírom már" bezárja "mit kell zsírozni itt,meg lehet fulladni tőle.. ... (abban nem volt zsír) "akkor is érted tönkreteszi a házat is" .

Tudni kell,hogy több éve vega vagyok,semmiféle hús,hal szóba se jöhet.Még 5 éve ettem halat és akkor tanulta meg,ha én főzök akkor az hal és azt kell mondnai,hogy k#rva büdös. Szegényke annyira belém akar kötni,hogy a krumplit is lehalazza ,meg disznózsírozza...holott olyan száraz ,hogy nem rakok alá még egy cseppet se...

Szóval egyértelműen arra megy a dolog,hogy engem bántson,belém kössön,lelkileg vagy akárhogy is megalázzon,hibáztasson,szidjon.

Én úgy tettem itt mintha nem hallottam volna,de magmban azért elég dühös lettem rá,hogy mekkora egy idióta,agyatlan ,beteg ember...

Ti valamit reagálnátok rá,vagy inkább nem szólnátok semmit?