Hogy lehet kezelni ezt a helyzetet? A munkatársaim el vannak ájulva apámtól, én meg már nem tartom vele a kapcsolatot?

Szard le, mit gondolnak mások.Az én apám is ilyen, ha most ismerném meg, azt gondolnám, hogy jó fej, lazán veszi a dolgokat, nyugodt, meg türelmes.Aztán ha jobban megismeri az ember, rájön, hogy lusta, önző, és csak a saját kényelme érdekli, közben meg fél mindentől.Én azt szoktam mondani, hogy igen, az ő lánya vagyok, de nem nagyon tartjuk a kapcsolatot.Ami igaz, vagy 8-10 éve nem beszéltünk.Nem volt letiltva sehonnan, de nagyon érdekes módon csak akkor keresett meg(ez alatt azt értem, hogy lájkolta a képeket, amiket feltettem),amikor kiraktam a házamról a képeket.Vszeg azért, mert úgy tudom, hogy a jelenlegi nőjével csak kényszerből van együtt,és bepróbálkozott volna, hogy beköltözne, mint albérlő, amit aztán fizetne, (de inkább nem).Olyan embert képzelj el, aki hülyeségekre elherdálta amit az apjától örökölt, a saját házukat, meg ,mivel anyuék elváltak, a mi lakásunk felét hülyeségekre.Persze mindig más volt a hibás....

Ezèrt szard le.Igazából csak a biológiai apád,a szó szoros èrtelmèben.Szóval nem tartozol neki a világon semmivel,ezen ne edd magad többet.Èn próbálom a mèrgező embereket kiszorîtani az èletemből,vagy csak a minimumra szorîtani a kapcsolattartást.Biztos van olyan ismerősöm nekem is,aki így èrez velem kapcsolatban,bár èn igazán igyekszem,hogy ne menjek senki agyára.