Más is ilyen nagyra értékelte a szülői gondoskodást kisgyerekként?
Figyelt kérdés
Én például a mai napig emlékszem rá, hogy 5 éves korom körül egyszer anyukám bejött este a szobámba, amikor az ágyamban feküdtem és már félálomban voltam, és megkérdezte, hogy jól vagyok-e, aztán gondosan begyűrögette a hátam mögé a takarót, és ez nekem annyira jól esett, hogy az ébrem töltött idő hátralévő részében meg sem mozdultam, nehogy tönkretegyem anyukám "munkáját". Úgy ragaszkodtam mindenhez, amit tett, mintha maga lett volna az isten.2019. ápr. 18. 18:27
1/10 anonim 
válasza:
válasza:Szerintem felnőve sokan azt kívánjuk, bár így tettünk volna.
2/10 anonim válasza:
válasza:Jó neked kérdezõ,hogy ilyen szép dolgokra emlékszel.
3/10 anonim 
válasza:
válasza:Jaj, milyen kis tündéri vagy! :) Ezen a takarós történeten még sírni is tudnék, olyan megható :)
Sajnos nem, én nem tudtam értékelni :( Semmit. :( Már nagyon bánom utólag. Amilyen érzékeny lelkű lettem felnőtt koromra, olyan érzéketlen voltam gyerekként. Fogalmam sincs, mi lehet(ett) ennek az oka.
4/10 Metionin válasza:
válasza:Értékeltem volna ha történt volna ilyesmi, de sajnos nincs egyetlen ilyen emlékem sem.
5/10 A kérdező kommentje:
Utolsó, abban azért semmi rendkívüli nincs, hogy valaki betakarja a gyerekét, lehetett az egész 10 másodperc, csak nekem valamiért sokat jelentett maga a gesztus. Veled is biztos történt hasonló, a szüleid nyilván sokszor megmentették az életedet is, különben még a 3 éves kort sem érted volna meg.
2019. ápr. 18. 20:01
6/10 anonim válasza:
válasza:Mondjuk én örülhetek mert a gyerekeim szokták mondani hogy milyen jó gondoskodó anyuka vagyok meg megölelnek naponta többször, szóval akkor észreveszik és értékelik.
Anyukámra nem emlékszem sajnos milyen volt anno de pl nagymamámra nagyon is, mert mindig mesélt de úgy amit ő talált ki :-)
7/10 anonim válasza:
válasza:Én a nevelőcsaládomról hittem azt hogy angyalok. Első család volt ahol volt szeretet kaja meleg... Ja és nem köpködtek...
8/10 Metionin válasza:
válasza:#5, igen, biztosan betakartak pólyás koromban de gondoskodást mint olyat, nem igazán tapasztaltam. Életben tartottak, mert különben elvett volna a gyámügy és ennyi.
9/10 anonim válasza:
válasza:Én nagymamámra emlékszem így (hárman voltunk tesók, egy szobában aludtunk télen, hogy ne kelljen többen fűteni). Bejött sokszor csak úgy szétnézni közöttünk és betakargatni minket
10/10 anonim válasza:
válasza:Anyukám mindig odabújt hozzánk este, és saját maga által kitalált meséket mesélt nekünk. Apukámmal meg rengeteget lehetett barangolni mindenfelé. Idős korukra elég nehéz esetek lettek mindketten, apukám ivott, anyukám depressziós lett és eléggé nehéz természet, de mégis ugyanúgy szerettem őket, ez nem tudta kitörölni a szép gyerekkori emlékeket. A lányom már 13 éves, de este még mindig behív a szobájába, és jókat beszélgetünk elalvás előtt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!