A szüleimnek van igaza? Ne fizessek azért, mert a barátomnak kell plusz egy szoba?

Figyi, királylány, ha nem gond a 250ezres albi, nyilván van bőven lóvé, megtakarítás is.

Sántít nekem ez a mese, mert ilyen körülmények közt élő csoporttársak, ismerősök inkább vettek, mint 250-et öljenek albiba.

Igen amúgy, azt én sem értem, hogy miért nem vesztek egy lakást?

A leírtak alapján nekem is van szinte ugyanilyen életmódot élő ismerősöm (értsd. pénzügyileg stb), és náluk első dolog volt, hogy mikor a barátnőm felköltözött pestre egyetemre, vettek neki egy lakást. Persze nem budán a rózsadombon, de új építésűt, plusz szobával, légkondi, lift stb.

Mert ezek a kamu rongyrázásos sztorik nincsenek mélyebben kidolgozva.

Apuci fizet nyaralast, kocsit, ruhakat, minden luxust, alsó felső réteg, akiket padlóra küld 60 ezer forint....mindegy el kell hinni.

Ha lenne 250 is apuéknak havonta de egyben mégse fizetnének ki egy lakást, akkor inkább vegyetek fel hitelt egy saját lakásra.

A fene se dobna ki ennyit bérleti díjra havonta.

Aztán vagy ők fizetik és a Te neveden lesz, vagy a pasid is fizet és megegyeztek a százalékban...

Mondjuk 20 évesen én biztos nem mentem volna bele különösebb közösködésbe senkivel.

Pénzügyi szakra jársz? Kérj tanácsot.

Ha állítólag ennyire nem büfé mégis titkolod, akkor talán valami fizetős vidéki főiskola egyéb szakja, vagy nem tudom. De még mindenképpen sok év van amíg papírod lesz róla és dolgozni kezdenél - javasolnám nem árt a normális gyakorlat, ami tanulás melletti, lehet ingyen munka. Vagy majd apu betesz valahová?

Nagyon gyerek vagy még, kérdező, azért nem érted a dolgokat. (vannak itt felnőtt módon gondolkodó válaszolók, Pl. Deshdemona,) érdemes lenne megérteni, amit írtak. Persze, nem érted, mert még nem nőttél fel. Majd kábé 10 év múlva olvass vissza, és akkor megérted.

Mondom ezt úgy, hogy én is "királylánynak" születtem, úgy értem, hogy 21 évesen szerettem volna külön költözni, és akkor a szüleim segítettek. Csakhogy, én megelégedtem volna egy 25 m2-es garzonnal, úgy beszéltek rá a nagyobb lakásra. Ami nem volt új, de a saját ízlésemnek megfelelően újítottuk fel. Igen, én is ott dolgoztam, festettem, stb. És én beletettem az összes spórolt pénzemet, akkor is, ha ez a lakásnak a kábé 10%-át tette ki. (vettünk, mert nem dobáltuk ki a pénzt drága albérletre, pedig hidd el, megtehettük volna) Nem dolgoztam, mert tanulásra koncentráltam, de megtaláltam a plusz pénz kereseti lehetőségeket, nem kértem zsebpénzt, és nem is lett volna pofám elfogadni, azok után, hogy annyit kaptam a lakásra. Az autóm az utcán állt, úgy voltam vele, hogy a többi is ott áll, és akkor mi van, az autó van értem, és nem fordítva. Kötöttem rá biztosítást.

Nem tudom, érzed-e, hogy mi a különbség, hogy kapok, és megköszönöm hogy könnyebb az életem, vagy elvárom, és igényeim vannak.

Majd, ha felnőtt leszel, rájössz.

Mondjuk tényleg vannak ilyen kihaénnem gazdagvagyok kislányok, az egyik munkatársam is ilyen, neki apuci elintézett egy diplomát elváró állást nem túl fényes érettségivel én meg szívok vele. Ő saját lakásban összeköltözött a pasijával, most jogsizik, ha megvan, lesz autó is. Ő csak 19.

Pofája az van, pár hónap után már azt a keveset se csinálta melóhelyen amire képes volt, majd elküldött az anyámba amiért a szabim után a gyerekem beteg mert lenni és neki kellett volna helyettem dolgozni.

A főnök meg nem teheti ki, mert apuci fontos ember.