Ha egy gyereket bántalmaznak otthon, miért az a reakció, hogy "költözz el"?
Igen, tulajdonképpen ez lenne az ideális, elköltözni jó messzire abból a környezetből amilyen gyorsan csak lehet, vissza se nézni, és szép lassan feldolgozni az egészet, és elkezdeni élni.
Viszont:
Ha valakit kisgyerek kora óta fizikailag, lelkileg és/esetleg szexuálisan bántalmaznak, és ehhez az egész család asszisztál (tehát nincs még csak olyan rokon se, akihez fordulhatna), akkor ez a "költözz el" olyan lehetetlennek tűnik számára, mintha egy átlagos embernek azt mondanánk, hogy legyen milliárdos jövő ilyenkorra. Azt se tudja, hogyan fogjon neki, mert fogalma sincs róla, hogy ez egyáltalán lehetséges, mivel addigra beleverték (gyakran szó szerint), hogy egy semmitérő szardarab, és "szerető szülei" nélkül éhenhalna két nap egyedüllét után.
Van, aki meg tudja lépni és elköltözik (sajnos nem mindenki), de még itt is maradnak a rögzült minták, és gyakran benn ragad egy rossz kapcsolatban, egy rossz munkahelyen, egy rossz élethelyzetben, mert azt hiszi, hogy ez a normális.
Én is bántalmazott voltam, mindhárom fenti módon. Elköltöztem, de sokáig nem mertem kimenni a mosdóba sem, úgy féltem (otthon nem lehetett engedély nélkül enni/inni/zuhanyozni, és egy darabig frusztrációt okozott bennem, hogy nincs aki engedélyezze, mert külön élek már, így olyan, mintha valami tilosat csinálnék - beteg, tudom), illetve nem mertem bevallani, hogy verbálisan bántalmaznak és fenyegetnek a munkahelyemen (a főnököm konkrétan), mert azt hittem, ez normális. Pedig ha időben felismerem, sokkal hamarabb munkahelyet váltok.
Szóval, a legjobb lenne, ha a bántalmazottak erre szakosodott helyeken kérnének segítséget, és nem itt, mert a "költözz el!" nem segítség.
De érdekelne, aki ezt írja, esetleg szidni kezdi a gyakran kiskorú áldozatot, miért teszi?
válasza:Mert nem volt ilyen hekyzetben.
Jelenleg én is ilyenben élek, még nem sikerült kitörni. Itt is kértem segítséget de én is azt kaptam, hogy költözh el.
Elfogok de ez nem olyan egyszerű.
Azert ír ide az ember mert azt gondolja, hogy valaki tud hasznos tanácsot adni vagy valakivel meg lehet beszélni.
válasza: válasza:Vitatkoznék veled.
Először is sokszor az a válasz, hogy forduljon tanárához. Egy 10-12 éves esetében ez reális. De egy 18-19 éves esetében inkább a költözés.
Hogy ez nem segítség? Szerintem az.
Már az segítség, hogyha jönnek a vélemények, és gyakorlatilag mind azt mondja, hogy beteges, abszurd, ahogyan a szülei bánnak vele. A szerencsétlen kérdező végre más nézőpontot is láthat, nemcsak a szüleiét.
A költözésre való felhívásban benne van az a biztatás is, hogy joga van hozzá. Ha valaki magáévá teszi, hogy joga van elköltözni, onnantól ez csak anyagi kérdés.
Nem baj, ha elhangzik, hogy pl. ha bezárják a szülei (felnőttként), az személyes szabadság korlátozása, ami miatt rendőrségen feljelentheti a szüleit.
Az elköltözés után nyilván pszichológusra is szüksége lenne, de ez további kiadás, így sokaknak nem reális. De először el kell költözni a bántalmazó környezetből, csak utána tudja a lelkét rendbe tenni.
Igen, ha lelkiismeretes tanára van a gyereknek, akkor lehet, lép az ügyben valamit. Az enyém csak behívatta anyukámat, aki ugyanúgy félt apumtól, mint én, és inkább letagadta. Végül az osztályfőnök is engem szedett elő, hogy mi volt ez a "mese".
14-15 éveseknek is írják néhányan, hogy "költözz koliba".
Igen, ez se egy rossz ötlet, normális családban nyilván megbeszélik, hol szeretne továbbtanulni a gyerek, és bejárós vagy bentlakó legyen.
De a bántalmazó szülő nem fogja elengedni a gyereket kollégiumba, nehogy elveszíthesse felette a teljes kontrolt.
Igen, van valami abban, amit írsz, csak mint írtam, ilyen esetekben sokszor olyan szinten sérül az egyén, hogy nem egészen fogja fel, hogy azt mondja egy idegen, "ez nem normális, költözz el".
válasza: válasza:Először is: te milyen egyéb megoldást tudsz felmutatni az elköltözésen kívül? Olyan varázsszer nem létezik, amitől a bántalmazó családtagok hirtelen angyalkákká változnak és öröm lesz velük együtt élni. Az ilyen emberekkel NEM tudsz mást csinálni, mint elmenni tőlük minél messzebbre.
Sokan, akik jogilag megtehetnék, hogy elköltöznek, nincsenek tisztában ezzel. Nekik ez igenis segítséget jelent, amennyiben tényleg lépni szeretnének valamit, nem pedig csak panaszkodni és várni a sült galambot (mert sokan amúgy csak sajnáltatják magukat, és minden tanácsra előállnak valami kifogással). Másrészt az iskolarendszer egy rakás sz@r, egy csomó hülyeséget megtanítanak, amire soha az életben nem lesz szükséged, de olyan triviális dolgokat egyáltalán nem, hogy hogyan élj önállóan, hogyan bánj a pénzzel, hogyan tartsd el magad, hogyan vegyél ki lakást, hogyan vállalj munkát, hogyan kérj segítséget, milyen segélyszervezetek léteznek stb. Ezért teljesen érthető, hogy egy 18-19 éves, akit bántalmaznak otthon, nem tudja, hogyan meneküljön el az adott környezetből és hogyan álljon a saját lábára. Ezért ha valaki leírja egy ilyen fiatalnak, hogy költözzön el, főleg ha még ki is fejti, hogyan kezdjen hozzá, az nagyon is nagy segítség tud lenni.
Kiskorúak esetében is sokszor az "elköltözés", azaz a nevelőszülőkhöz való költözés vagy az állami gondozásba vétel a megoldás. Nekik ebben még több segítség kell, mert ők aztán pláne nem tudják, hogyan működik ez az egész.
válasza:Mert nem voltak ilyen helyzetben, csak hallottak róla, láttak ilyen filmet..stbstb.
Engem miután anyukám meghalt, apukám kezdett molesztálni. Nem volt senkim, se nagymama, se nagypapa, vagy kereszt szülő. Oh, de egy alkoholista nagypapáról. Lehet ha hozzá megyek, pont igy jártam volna. Nem mertem szólni senkinek. Ami igen, az én hibám volt. Féltem. Melyik 10, vagy akár 15 éves ne félt volna? Hogy a szexuális erőszak mellé esetleg el is törje valamimet?! Kosz nem.
19 eves koromig turtem. Igen, 18 után, nem mentem el, pénz nélkül, max az utcára, egyedül. Egyszer annyira megvert mikor ellenkeztem hogy kórházba kerültem. Az volt a megváltás.
A diákmunkán keresett, és amit letudtam tenni pénzekből (170) szobát béreltem és ott aludtam. Nem volt sok. 2000/nap. De az mellett enni is kellett. Diákmunkan hetente kaptam a pénzt. Az volt a szerencsém.
Viszont nem tudtam egyről a kettőre lépni. Pénz nélkül nem lehet.
20 éve volt. Azóta étteremvezető vagyok, egy jó barátnak köszönhetően. de a múlt még mindig kísért, és nem tudtam normális kapcsolatot kialakítani senkivel.
1 ember kivételével mindenki engem is hibásnak tart.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!