Hogy mondtatok el otthon, hogy külföldre költöztök? Mi volt a reakció? Akiket nem támogattak, később ez változott?

Egy jó tanács: időben szólj, hogy legyen idejük megemészteni a hírt, ne az utolsó pillanatban.

Mi azt mondtuk, eladó az autónk. Ha sikerül eladni, kimegyünk külföldre. Így tudtak készülni, viszont akkor volt nagy döbbenet, mikor elkelt, mert tudták, hogy most van itt az idő. Nem repestek az örömtől, de támogattak.

Ez a te életed, és ha szeretnek támogatni fognak, csak tálald időben és normálisan, ülj le velük mond el ez neked miért fontos,miért jó. Biztos nem fognak ellenkezni hisz szeretnek, csak féltenek ami normális!

Mondogattam egy ideje (1 évig), hogy ha lediplomázok, elhúzok Mo-ról. Lediplomáztam. Közben úgy alakult, hogy vizsgám előtt egy héttel párom kiköltözött külföldre, lett munkája. Megvártam, míg szerez albérletet, addig otthon dolgoztam tovább diákmunkában, mivel felvettek mesterképzésre, ezért megtehettem, hogy egész nyáron dolgoztam. Szeptemberre lett albérlet, szóltam a sulinak, hogy nem iratkozom be, felmondtam, és jöttem. Onnantól, hogy a párom kijött, már csak idő kérdése volt, hogy én is jövök, így egyre valósabbá vált a dolog a családomnak is. Voltak, akik ellenezték (nagyszülők), de nekik el lett magyarázva, hogy otthon legfeljebb éhen halok a szakmámban, és a diplomámmal is, pedig egymást szépen kiegészítő végzettségeim vannak. (Nyilván túloztam, de attól még bevált.) Az óta szépen élünk kettecskén külföldön. Ha egyedül kellett volna belevágnom, akkor mondtam volna nekik szépen, hogy most azt tervezem, hogy kimegyek X országba. Ehhez ennyi pénzre lesz szükségem, ezt a következőből fogom előteremteni: mondom a munkát. Kérlek támogassatok. Aztán a munkafolyamatokba avattam volna be őket, miszerint mikor mit intézek, hova kell mennem, milyen papírok kellenek, hol fogok élni, kivel vettem fel a kapcsolatot, ki fog segíteni, mi a címe, mi lesz az én címem.... ilyesmiket. Sok sikert neked. :)

19 éves voltam, nem vettek fel az egyetemre, elmentem dolgozni egy honapra. abbol megvettem az Angliába szolo repjegyemet. mondtam a szüleimnek, hogy kimegyek egy kcisit, nyelvet tanulni, pénzt keresni. azt mondták ok, büszkék rám. ennyivel támogattak, hogy elfogadták. ennek 10 éve. azota 4 országban éltem, végül itt is mentem férjhez. mig europán belül élek, semmi gond nincs. nem téma. azon akadtak ki, mikor mondtam nekik, hogy francia guyanára akarunk költözni. (férjem francia)

Én csak bejelentettem, hogy 2 hónap múlva valószínűleg lelépek az országból. Aztán meg mondtam, hogy jövő héten lesz a nagy nap. Nem mondtak rá semmit.

Azt mondtam hogy külföldön akkarok tanulni felsö oktatásban és utáni ott is akkrok maradni ez volt pár éve egész jól megvannak a gondolattal hogy elhuzok