"Edd meg az ebédet, mert Afrikában éheznek"?

Volt más is, akit ezzel kínoztak a szülei?

Máig nem értem, miért lett volna jobb attól szegény afrikai gyerekeknek, ha én túleszem magam, de elég erősen megmaradt ez bennem.

Ebédre mindig meg kellett enni mindent, akkor is, ha nem szerettem az adott ételt (nem voltam válogatós, de a paradicsomos káposztát akkor utáltam meg, mikor már sokadjára sírva kellett magamba tömni)

Illetve ha szerettem volna valamit, mondjuk csokit, később mondjuk új cipőt, mindig azzal magyarázták a szüleim, hogy van, akinek annyi sincs, mint nekem, mégse vágyik semmire.

A nagymamám a második világháború utáni években született, csak egy váltás ruhája volt, karácsonyra gyümölcsöt kaptak, a háború alatt 3 bátyjának egy cipője volt, hétfőn az egyik ment benne iskolába, kedden a másik, és így sorban.

Elhiszem, hogy nem akartak a szüleim rosszat, csak azt, hogy becsüljem meg és ne pazaroljak.

Viszont kicsit úgy érzem, túlment a célon.

Máig nem merek magamnak új ruhákat venni, azt enni, amit szeretnék, mert hallom magamban, ahogy mondják, hogy máshol éheznek.