Sok szülő miért nem gondol bele a következményekbe?

Párod tud a szorongásodról?

Egy jó pszichiáter nem ártana, mert nem dgoztad fel egyáltalán a régi sérelmeket

Ismerős a történeted de nálam nem volt ennyire durva. Én inkább mindig azt kaptam, hogy " azt hiszed csak te vagy? Van 2 testvéred is" " Micsoda??? Kidobtál 1000 forintot egy szakadt, hipozott farmerra? Egy idióta vagy!" " Szállj már le a magas lóról, nem fogok venni 2000 forintért adidas pólót ha a lengyel piacon 1 pólót veszek 100 forintért" ( ami 1 mosás után szélesebb volt mint hosszabb, még felmosásra is használhatatlan volt)

Azóta felnőtt lettem. Lassan 43 éves vagyok, és az életem úgy alakult, hogy a felsőbb osztálybeliekhez tartozom ami az anyagiakat illeti. Van több ingatlanom, van üzletem, mindenem megvan. De apám nevelése ma is megmaradt bennem. 3 milliós gyűrű van az ujjamon, de ha ruhát vásárolok mindig tanácstalan vagyok, hogy merjem megvenni a 20 ezres pólót vagy vegyek a kínaiban 500 forintért? A férjem az aki ilyenkor leállít, és közli, hogy ne az árát nézem, már megengedhetem magamnak rég a drága dolgokat..Igen, még ma is előfordul, hogy elmegyek veszek egy csizmát 170 ezer forintért, majd másnap veszek 3500 forintért egy olcsó üzletben.. Mert úgy érzem nem érdemlem meg a drágábbat.. Nehéz így élni, és sajnos egy életen át el fog kísérni téged is.. Kell, hogy legyen valakid, aki mindig helyrebillent.

Kérdező, úgy tűnik, valóban nem fogsz tudni ebből egyedül kilábalni, célszerű pszichológus segítségét kérned újra. (pszichiáterre szerintem nincs szükséged, vagy ha mégis, majd a pszichológus szól)

Mondjuk az biztos, hogy addig nem lesz jobb, amíg a szülői házzal nem beszéled át és rendezed le a sérelmeidet - ebben a pszichológus tud segíteni (meg nyilván a párod is), de nem tudja megtenni helyetted.

Egy párkapcsolatban meg szerintem nehogy már téma legyen, hogy ki szól kinek, az szóljon a másiknak, akinek előbb az eszébe jut, és jól van. Megette a fene, ha már egy párkapcsolatban is taktikázni kell, mit mondjon az ember.

Pszichiáter.

Lehet hogy ő tud segíteni.

De tudok jobbat:

Minden este mondd el magadba a következőt 3-szor:

"Az apám egy őrült. Csak utálni tudott engem. Mindig is azzal keserített meg,hogy irigy vagyok. Minden ilyen szava hazugság."

Óhh Istenem, annyira sajnálom, ilyen bánásmódot egyetlen gyerek sem érdemel soha!

Az, hogy ilyen tudatosan foglalkozol a szorongásaid okával, mindenképp előrelépés, és az, hogy meg mered fogalmazni magadnak, hogy mit és kit tartasz az oknak, külön dicséretes. Biztos vagyok benne, hogy jó úton jársz. (Ma belefutottam egy friss anyukába, aki traumaként hordozza magában a császármetszését, és szeretne megszabadulni a rossz érzésektől, erre mindenki lehordta empátia helyett, pedig általában ahhoz is erő kell, hogy önáltatás nélkül kimondjuk, ha rájöttünk, mi okozza az elakadást és a szorongást.)

Hosszabb pszichoterápia, türelem, és remélhetőleg egyre több pozitív tapasztalat biztosan segíteni fog!

3-4-5-re:

Kérdező!

3-asnak és 5-ösnek teljesen igaza van!

Ha úriember lenne a párod, akkor erkölcsi kötelességének érezné, hogy mihamarabb megadja. Épp ezért fejben tartaná, mert tudná, hogy tartozása van valaki felé. És azt nem megadni becstelenség.

Egyébként a "nála most nincs pénz" alpári hazudozás. Nálam se lenne, de ott lenne a bankkártyám. Bármilyen hivatal, közszolgáltató, csekk befizetés stb. esetén lehet bankkártyával fizetni. Ha készpénzben kell mondjuk egy autószerelőt kifizetni, akkor meg csak az a kérdésem, hol van a közelben bankautomata. De ha a puszta közepén vagyunk, és sehol nincs egy bankautomata, akkor pedig a "most nincs nálam pénz" az azt jelenti, hogy 1-2 napon belül lesz, és én fogom keresni a másikat, hogy mikor és hol adhatom vissza neki. Addig pedig jó, hogy nem felejtem el, azért ennyire szenilis nem vagyok.

De őszinte vagyok: ilyen hendikeppel, amilyennel indultál otthonról, az lett volna a csoda, ha teljesen önzetlen és úriemberi partnert fogtál volna ki. Fogalmazzunk úgy, hogy párod, aki azért igyekszik támogatni lelkileg, jelentős előrelépés apád (szüleid) után.