Ki lehet gyógyulni a szülők belénk verte teljesítménykényszerből?

Akármit csinálok, úgy érzem, nem vagyok elég jó, hogy keveset tettem, hogy nem értem el semmit, mindez azért, mert otthon 100%-ot vártak el mindenből, pusztán "az én érdekemben".

Kitűnő lett az érettségim, aztán mégse mehettem egyetemre, mert nem engedhettük meg magunknak. Elmentem dolgozni, aztán pár év kihagyással egyetemre.

Viszont nem csak ott van extrém teljesítménykényszerem, de mindenben. Ha leülök egy pillanatra, nem tudok nyugton maradni, mert törölhetnék helyette port/kitakaríthatnék/tanulhatnék/felmoshatnék/akármi.

Ha valamelyik vizsgám nem olyan lesz, mint szeretném, azonnal össze vagyok zuhanva.

6 nyelven beszélek (az anyanyelvem nem számítva 4 felső és 1 középfok, amiből jövő ilyenkorra szintén felsőfok lesz), van pár ledolgozott évem (közel 2 teljes-, és 2 részmunkaidőben már tanulás mellett) mégis nem tudom elképzelni, hogy valaha normális munkát kapjak vagy hogy érvényesülni tudjak.

Minden stresszhelyzet kikészít, utálok magamról beszélni, és úgy érzem, minden korombeli előbbre van már, nekem meg még egy tisztességes megtakarításom sincs (amit kerestem az elment megélhetésre meg a tanulmányaimra, ill megy most is, amikor dolgozom).

Úgy érzem, ha 2 munkahelyen dolgoznék egyszerre és 3 szakot vinnék, akkor is azt érezném, hogy más jobban teljesít, mert egész gyerekkoromban azt hallgattam, hogy "bezzeg a más gyereke".

25l