Nem marha önző dolog ez egy szülő részéről?

Igen, tényleg szégyen, hogy szerintem szörnyű érzés volt gyerekként a szüleim fröcsögését hallgatni arról, hogy mekkora hálátlan, értéktelen szemétdarab vagyok, és még nekik kell eltartaniuk, és ezért sikerült elérnem a "bocsánat, hogy létezem" gondolkodásmódot. Pedig soha nem Iphonet kértem, ahogy a kérdésben a kérdező is írta ezt.

Szerintem meg megérdemlik a szüleim, hogy ma már rájuk se nyitom az ajtót, miután egy nulla önbecsüléssel rendelkező, szorongásos emberré neveltek a bűntudatkeltő, mártírkodó szövegükkel, amit egész gyerekkoromban hallgatnom kellett.

Attól függ milyen helyzetben mondja. Ha dolgozik a szülő és kapja az átlag 300 ezret, akkor érthető a frusztráció, én is bele tudnék halni hogy ennyi pénzért kell dolgoznom-kint mosogatásból 1 milliót összeszednék(tudom kimehetnék, de reménykedtem lesz itt jobb világ, itt szeretnék élni, de nem lehet), plusz semmit nem tudok megadni a gyerekeimnek ebből. Nem milliós Iphone-t de egy 70 ezres mobilt sem. Napi megélhetésre sem elég ez a pénz. Egy embernek a létminimum a 150 ezer. Dolgozom, tanulok és létminimumot nem tudom biztosítani ebben az országban. És azt mondják a 300 nem is rossz kereset.

Ha gazdagok a szülők viszont zsugoriak akkor meg ez a fajta. Nem tudsz vele mit kezdeni. Max megfogadni hogy nem így élek majd és mielőbb saját lábra kell állni.

#13

Mondjuk azért nettó 300k nem annyira gáz, mint ahogy leírod. Azért ha mindketten megkeresetek ennyit akkor meglehetősen jól lehet élni de még egyedül is. Azért ne a Londoni meg Müncheni fizetésekhez mérjük az itthoni dolgokat.

"Mikor a gyerek szeretne valamit, és a szülőnek zsigerből az a reakciója hogy berág meg "tudod mennyit dolgozok én azért a pénzért". Csak én gondolom ezt gusztustalan önzőségnek? "

Ahogy eddig tapasztaltam, minimális az esélye hogy itt a szülő önzéséről lenne szó. Sokkal valószínűbb hogy a gyerek rendszeres követelőzése előzött meg egy ilyen reakciót, aki csak szórná a pénzt anélkül hogy tisztában lenne annak az értékével.

A gyerekek, de még a tinik is nagyon el vannak tévedve a pénzügyek terén.

Nem önzőség, pusztán egy információ arról, hogy a pénz nem csak úgy terem a számlán.

A fiam 12 volt mikor egy állatkereskedésben meglátott egy kígyót. Vegyem meg. Egyéb okokat is felsorolva mondtam neki, hogy nem, és azt is, hogy épp annyi pénzem van fizetésig. Erre ő :de hát van rá pénzem. Hiába mondtam neki, hogy akkor nem eszünk egy hétig. Ő ebből annyit fogott fel, hogy van rá pénzem de nem veszem meg neki.

Másik. Ekkor már 15 volt. Minden este tele kád vízben fürdött. Szóltam neki, hogy tusoljon, fürödhet persze, de spóroljunk mert sok a vízdíj. Mennyi? Elmondtam neki. Pár nap múlva kérdezte, hogy befizettem e. Mondtam persze. Erre este megint tele kád fürdés. Kérdeztem tőle, hogy kisfiam nem volt egyértelmű amit mondtam?? Hát ő azt hitte, hogy a vízdíj egyszeri dolog, befizettem és kész, utána korlátlan a vízfogyasztás.

A szájukba kell rágni, mert nem tudják.

A gyerkőcök sokszor tényleg úgy vergődnek, hogy fogalmuk sincs róla mi van a háttérben.