A szülői házzal mi legyen szerintetek?

"Már megmondták konkrétan hogy a mi dolgunk besegíteni a ház finanszirozasába" NEM és,

"(és fel is újithatnának)" NEM és

(+költözzön oda valamelyik család)" azt meg főleg NEM. Az emberek a munka után megy, a többi alkalmazkodik.

"Megmondtuk hogy nem,azota megy az erzelmi zsarolás,hogy be kellett fizetni a gázt nem vett gyógyszert stb." A szüleitek jelenleg LUXUSkiadással élnek, aminek a neve: hodály.

"Pár hónapon belül felélik a fizetésből félretett megtakarításuk,csak 1 éve nyugdíjas mindkettő." Majd visszamennek dolgozni. Na nehogy már a 2 hét nyaralás és a gyerek fejlődése (táncóra) és a közös családi élmény és szellemi fejlődés (színház) maradjon el az ő LUXUSuk miatt!

"Otthon? Két egészséges 60as emberről beszélünk,jó esetben 20-30 évük simán van még." Akkor meg főleg menjenek el dolgozni. Tudják, a nyugdíj az azért van, mert az emberek egy része egy bizonyos kor fölött fizikailag nem bír dolgozni vagy szellemileg elfáradt és kész. Akire ez nem igaz, az addig öröljön a két keze munkájának, amíg rá nem b@sszák a koporsófedelet!

Szüleim pont ugyanígy nem fogták fel időben, hogy el kéne adni a ki nem használt házat.

Okok: Egész életünkben ezért dolgoztunk!

Többet ér mint amennyit adnának

érte!

Tesódnak majd kell! (külföldön él)

Szal míg jobb állapotban volt, illetve a válság előtti időben többet kaptak volna érte, mint mikor eladták :D

Nem tudsz mit tenni, a legtöbben ragaszkodnak tárgyi dolgokhoz.

Nézd, ha a szüleid nem vonakodnak kemény szavakat, érzelmi zsarolást bevetni, akkor erre nem nagyon van más megoldás, mint a nővéreddel megegyezni, és szigorúan betartani, hogy egy fillért sem adtok nekik addig, amíg ebben a pazarló hodályban élnek.

Természetesen óriási jajveszékelés lesz, de mint írtad, pár hónapjuk van hátra, hogy üres legyen a kassza. Ha a nyári hónapokat még is tudják oldani, legkésőbb jövő télire fel fogják adni, hacsak nem teljesen megveszekedett őrültek. És komolyan. Egy árva forintot se adjatok addig, amíg észhez nem tértek.

Rohadt sokan vannak ilyen helyzetben.

Nálunk nincs nagy haz, de óriási gazdasági épületek vannak. Naponta hallhatjuk papát, hogy ott megy tönkre minden,enni kellene segíteni karbantartani. Nem érti, hogy hétköznap dolgozunk, hétvégén élni akarunk és pihenni, nem még otthon is dolgozni...persze nekünk jól megy, ülünk az irodában (barátnőm pont nem, de mindegy), ő meg ledolgozta az életét és tönkremegy.

Persze halomban állnak az összegyűjtött kacatok, tucatnyi ures befőttes üveg meg flakonok, mert jó lesz majd valamire, azt is kifizették.