A szülői házzal mi legyen szerintetek?

Pedig úgy néz ki, nem igazán van más megoldás.

Számoljanak ők is:

30 évvel ezelőtt építették, ti még további 20 évre el vagytok kötelezve, tehát addig az ő ingatlanjukra nem tudtok költeni, vagyis mi lesz abból az épületből, amire 50 év alatt nem költenek semmit!

Gondolkozzanak már, mit is fogtok ti akkor majd örökölni??

Adják el, vegyenek kisebbet, az érték-különbözetet szépen beosztva, nyugdíj-kiegészítésként szükség esetén van mihez nyúlni, így még rajtatok is segítenek, mert évekig nem lesz olyan gondotok, hogy az ő nyugdíjukat pótolni kellene.

Nincs mese. El kell adni. Vagy most vagy amikor már rájukrohadt.

"Lakáshitel és gyerekek mellett viszont se nekünk se nővéreméknek nincs felesleges soktízezrünk kipótolni a nyugdíjukat havonta, amit megtakarításként félre tudunk tenni abból nyaralni szeretnék,saját házat felújítani, gyerekeknek félretenni,hitelt 20 évnél hamarabb kifizetni.

Vagy anélkül enni 2 gombóc fagyit a gyerekeimmel hogy megkapnám hogy de jól megy..." Ezt így szép udvariasan ÉS határozottan elmondani nekik TE ÉS A NŐVÉRED EGYÜTT. Azt, hogy az ő elvárásuk az ő unokáik elől venné el a lehetőséget, és hogy az az ő álmuk volt, nem a tiétek.

Ha maradnak, úgy is jó, de neked és a nővérednek a saját gyerekeitek az elsők, emiatt majd rájuk rohad. Gyerekkorotokban 1-2 szer a szüleitek mondták, hogy ha nem teszed ezt vagy azt, akkor lemaradsz valamiről/nem kapsz valamit, nem őmiatta, hanem más kényszerek miatt. Most ez van velük.

Nem egyedi a problémátok, nem is gondolnád, milyen gyakori, hogy a gyerekek kirepülnek, tanulás/munka/karrierlehetőség miatt máshová költöznek, az idős(ödő) szülők pedig ketten kergetőznek a nagy, vidéki családi házban, amelynek a fenntartása egyre nagyobb teher számukra.

"- De jól megy"

"- Köszönöm az észrevételed, tettem érte, jól menjen."

Ennyi.

[link]

[link]

[link]

[link]

Ezernyi ilyen sztori van az országban. Beleszakadok a k va hodályomba de el nem lehet adni mert azt ÉN építettem.

Akkor szakadjanak bele. Mást erre nem lehet mondani.

Ha eladnák akár közelebb is kötözhetnének az unokákhoz. És mi van ha azt ők építették? Ha meghalnak úgyis el lesz adva. Ezt kellene megértetni velük.

Utolsó, ha a munkahelyed 400 km-re lenne, akkor is oda költöztél volna az ősökhöz, és napi 2x400 km-t utaznál? Ne legyél már ennyire korlátolt, ezer oka van annak, h miért nem akar/nem tud valaki a szülői házban élni felnőttként.

Kérdező, javasold nekik, hogy az egyik szintet adják ki albérletbe - esetleg ez segítene a helyzeten.

Értelmes szülő belekalkulálja azt , sőt reménykedik is abban, hogy a gyermeke felnőttként önálló döntéseket hoz a saját életéről. Sajnos itt nem ez történt.

Az én szüleim kisebb lakásba költöztek, amikor mi gyermekek felnőttünk, önállósodtunk, hogy segíteni tudjanak nekünk anyagilag. Ez lenne a helyes és akkor nem lenne az országban annyi egyedülálló személy hatalmas fűtetlen házban, de hát ehhez ész is kell és kisebb egó. Ha ők építették, akkor az a tökéletes? Mire jó ez a beképzeltség? Amit más épített az értéktelenebb? Nagyon korlátolt ez a gondolkodás.