Mi lenne a reakciód, ha a gyereked azt mondaná, hogy ő se nem fiú, se nem lány, vagyis nemtelen?

Körberöhögném.

Nemár hogy már Magyarországon is vannak ilyen selejtek...

Elég elfogadó vagyok, de ez nekem is sok sőt nem is értem, ilyen létezik? 🤔

A kérdező csak provokálni akar, eléggé kihegyezte a témára a kérdést...Csak azt szeretné, ha menne itt is a hőbörgés, hogy jóóój mai fiatalok már azt sem tudják fiúk e vagy lányok, közben valóságban jó ha 10000 emberből 1 ilyen van.

Ráhagynám.

Attól függ hogy mennyi idős. Én olyan 12 éves koromig nem soroltam magamat nemekhez, szimplán "gyerekként" definiáltam magam. Nem értettem hogy miért osztják fel a szüleim és más felnőttek a dolgokat (pl. ruha, játék, tevékenység) fiús és lányos oldalakra, miért nem vehetek fel olyan ruhát mint a Sanyika ha az nekem egyszer jobban tetszik, vagy miért kötelező nekem a hosszú haj és a Tominak miért nem lehet pedig szeretne. Ez egy nagy furcsaság volt számomra a felnőttek világában és azt hittem hogy na majd ha nagy leszek, akkor megértem. Kb. amikor menstruálni kezdtem, szakadt rám ez az egész tudat hogy nekem lánynak kell lenni. Ha ilyen korú gyerek mondaná, én kivárnék. Nagyobb (tini) korban azt tudom elképzelni, hogy hirtelen érintik a gyereket a testi és lelki változások, nagy rajta a nyomás mert mindenhol azt látja, hogy neki most már komoly nagyfiúnak/lánynak kell lennie, meghatározott viselkedést várnak tőle ami neki nem természetes (még). Ilyen esetben lehet az a következmény hogy a gyerek nem sorolja magát nemhez, hogy ne kelljen a nemmel együtt elvárt normákat teljesíteni. Ebben az esetben meggondolnám a pszichológust de biztos hogy nem balhéznék miatta a gyerekkel. Ennek a viselkedésnek mindig oka van amin a veszekedés meg a kényszer nem segít.

Mondanám neki, hogy ilyenkor nézzen a lába közé és majd emlékezni fog, hogy fiú-e vagy lány.

Megtudnám honnan szedi? Azt a forrást kell megszüntetni.