Elfogadnád így a saját lakást a szülőktől?

Nagyon sokan nulláról indulnak, én is így indultam.

Ha nekem vettek volna lakást, akkor lehet a munkahelyemet is ott keresném ahol a lakás van. Mai világban hatalmas kincs ha valakinek saját lakása van. De ha az élet úgy hozza , hogy teljesen máshol kezdek élni, akkor nem költöznék a lakásba. De megköszönném akkor is, hogy vettek egy lakást nekem, mert ha nem is él benne az ember nagyon jó anyagi befektetés.

Amit én tennék:

Próbálnék "alkudozni" pl. egy évre kimennék külföldre határozott idejű munkaszerződéssel (ezt megmutatnám a szüleimnek), és megkérném őket, hogy egy évre hadd adhassam ki a lakást. Továbbá, megpróbálnám kialkudni az utcát: rábeszélném őket egy távolabbi lakásra, ami később volt felújítva/olcsóbb. Mivel én személy szerint a külföldi tanulmányi úton (pipa) és az egy éves külföldi munkán (még bakancslistán van) kívül nem vágyok el a szülővárosmból, én simán elfogadnám. De ez csak én vagyok.

Neked mit tanácsolok: Mit akarnak a szüleid? Vesznek egy lakást, amibe beköltözhetsz? Vagy vesznek egy lakást, ami a tiéd lesz, de ők a haszonélvezők? Vagy csak vesznek neked egy lakást, ami a tiéd lesz, és a lelkiismeretedre akarnak hatni? Ezt tudd meg. Utána: ha a szüleidé marad a lakás, költözz be, és maradj ott, amíg nem végzel, takarékoskodj, és költözz el. Ha a nevedre akarják iratni haszonélvezeti joggal, eszedbe ne jusson elfogadni. Ha nincs haszonélvezeti jog rajta, de a tiéd, akkor max "becsapod" őket, ami nem szép, de ők meg zsarolnak, úgyhogy...

Nem kérnék belőle.

Így sem, és másképp sem.

Inkább az albérlet, mint az érzelmi zsarolás.

Semmiképpen Nem fogadnam el, de ha a lakás a nevemre kerül, nem akadályozhatnak meg, hogy eladjam.

Előre megmondanám, hogy ha megveszik, és a nevemre kerül, akkor szükség esetén eladom és elkoltozom.

(Nehéz elképzelni, hogy amúgy masba nem szólnak bele.)