Sterintetek baj, elitélendő ha valaki az idős, demens szüleit nem ápolja személyesen, hanem otthonba adja Őket?

Mi is ilyen helyzetben vagyunk, mama és papa mindketten felügyeletre szorulnak. Eldöntöttük, hogy keresünk nekik egy jobb helyet, meg is találtuk, épp a jelentkezési folyamat közepén tartunk.

Hiába vagyunk itt, segítünk amiben tudunk. Már amikor. Már amikor nem dolgozik az ember, hogy ételt tehessen eléjük. Már amikor olyan pillanatuk van, hogy elfogadják a segítséget. Amikor éppen felismer, és tudja, hogy nem a hatodik szomszéd áll előtte, hanem a fia.

Rettenetesen nehéz ez a hozzátartozóknak.

Nagynéném egy ilyen otthonban dolgozik, és azt mondta, hogy a családtagok nem tudják úgy ápolni a szülőket, mint az, aki nem kötődik hozzájuk. Egyszerűen képtelen rá. Ő sem tudja ápolni az édesanyját, másra kellett bíznia.

Nehéz döntés, de ha nincs más lehetőség, nem elítélendő. Egy otthonban, szakértő segítség mellett jobb ellátást kapnak, mint amit te munkából hazaesve tudnál nekik nyújtani úgy, hogy közben a saját családodat sem hanyagolhatod el.

Nem elítélendő, hanem sajnos felelős gondolkodás. Azok "ítélik el" a demens, beszámíthatatlan rokonaikat otthonba beadó embereket, akiknek fogalmuk sincs a demenciáról és hogy milyen azzal élni.

Volt egy ismerősöm, aki majd beleszakadt a demens apja ellátásába. A végén mikor késsel fenyegette, illetve az ismerősömről azt hitte hogy betörő, akkor esett le neki, hogy már az nem állapot. Be kell adnia.

Nagyapám kezéből úgy kellett kiszedni a kést, mert magába akarta fordítani, majd amikor nem sikerült, akkor édesapámnak meg nekem támadt. A rendőröknek és mentősöknek is azt mondta, ez teljesen rendben van, teljesen normális dolog.

Aki szerint elítélendő, hogy az ilyen embert hozzáértő kezelés alá helyezzék, az próbáljon csak egy napot is eltölteni vele.