Sterintetek baj, elitélendő ha valaki az idős, demens szüleit nem ápolja személyesen, hanem otthonba adja Őket?

"Tisztelt 7. hozzászóló. Én a 3. lennék. Lehet, hogy soha nem fogod azt megérteni, amit a kolléganő csinál, de nekem minden tiszteletem az övé. Nem biztos, hogy ő csinálja jól. De az, hogy kitart egy életen át a mellett, aki az életét adta bármi áron, respect. Mégegyszer, nem biztos, hogy az a helyes döntés...."

7-es vagyok. Lehet, hogy egy fontos momentumot kihagytam: Kolleganőm oda is költözött az anyujához. Tehát a saját családi házukban lézeng a férj, lézeng a 23 éves fiúgyerek (tanul még). Lánya 25 éves, ő már a párjával együtt él. De a lényeg, hogy ő bekuckózott anyukájához, hogy róla tudjon gondoskodni (+ hát ugye napi 4 órában bejár dolgozni). Szóval itt most nem is arról van szó, hogy neki se egy színház, se egy mozi, se egy barátnős délután, hanem arról, hogy a férjét, fiatal-felnőtt gyerekeit, családi otthonát évekre otthagyja, mint eb a sivatagot (egyazon város amúgy, kb. 10 km). Ez szerintem önzés. Akkor is önzés, ha ennyire ragaszkodik az anyukájához, mert lényegében a saját érzelmeiből nem tud engedni, másképp ezt nem tudom megfogalmazni.

De értem azt is, amit Te írsz, 3-as.

Aki nem helyesli: gondoztál valaha idős, demens embert? Én végigcsináltam, és bizony az utolsó félévre kénytelen voltam édesanyámat otthonba adni!

Tudod, nehéz úgy gondozni valakit, ha késsel fenyeget, mert nem ismer meg, és azt hiszi, betörő vagy.

Na meg amikor meggyanúsított, hogy az elloptad a soha nem létezett ékszereit.

A végén azt mondta a doki, 24 órás felügyelet kell neki. És ezt értsd szó szerint! A wc-re nem mehetsz ki úgy, hogy egyedül hagyod! Orvoshoz, boltba, főleg nem!

Amikor alszik, ülsz az ágya mellett, hogy ha felébred, ne csináljon hülyeséget!

Kíváncsi lennék, ezt a részét hogy oldanád meg...

A másik: addig miből élsz? Ha sok évre kiesel a munkából, hová vesznek fel utána?

Részmunkaidő csak az első 2-3 évben lehet, utána már teljes felügyelet kell!

Nem elítélendő.

Nekem a nagyapám volt hasonló állapotban. A végsőkig ápoltuk otthon, de egy idő után nem alkalmasak otthoni ellátásra. Megszakadt a szívünk, hogy be kellett őt tenni, de már nem volt más megoldás. Az ember mellett nem mindig tud ott lenni két erős férfi, hogy segítsen vinni a beteget. Valakinek pelenka kell, speciális ágy, ezeket pedig nem könnyű beszerezni.

Nem is beszélve arról, hogyha szegény elindul napközben, amíg a család munkában van. Egy felnőtt embert pedig bezárni egy kis szobába egész napra, hogy ne tudjon kárt tenni magában vagy másban, kegyetlenség.

Egy családot megvisel, ha látja a hozzátartozóját szellemileg leépülni. Mint egy idegen, ott bolyong. a házban (vagy fekszik), egy idő után senkit meg sem ismer, bizalmatlanná válik.

Mellesleg attól, hogy otthonba helyeztek valakit, nem feltétlenül jelenti azt, hogy onnan magasról tesznek rá. Van, aki munka után, minden délután beugrik hozzá, látogatja, esetleg huzamosabb időt tölt ott.

Röviden; Nem, nem elítélendő!

Mi faluban laktunk, folyamatosan ment a rossz indulat az emberek részéről, amiért otthonba adtuk a mamàmat. De én úgy gondolom, hogy senkinek nincsen joga ítélkezni.

Egy súlyos demens beteg folyamatos felügyeletet igényel. Valakinek állandóan vele kell lenni. Ki tudja ezt megoldani a mai világban? Tudjuk jól, hogy az ápolási díj mire elég. Ráadásul felnőtt hozzátartozó gondozása esetén még kevesebb.

Valamiből meg kell élni, nem biztos, hogy megoldható, hogy valaki otthon maradjon ápolni. Ráadásul ez nagyon kemény munka. Lelkileg és testileg is megterhelő. Egy ember szerintem nem is tudja hosszú távon csinálni.

Legalább 2 családtag kell, aki az év minden napján toppon van. Iszonyúan nehéz dolog, minél súlyosabb a betegség, annál rosszabb.

Egy otthonban hozzaertok dolgoznak, folyamatosan felügyelet alatt áll. Attól még lehet minden nap látogatni, hogy otthonban van. Sőt, mi haza is szoktuk hozni gyakran, van rá mód, nem börtönként kell elképzelni.

Szerintem ne érezd magad rosszul kérdező. Latogasd őket gyakran, ha van rá mód vidd néha haza őket. De vedd igénybe nyugodtan, ezért vannak. Aki beszol, magyarázd el neki nyugodtan, hogy mi a helyzet. Aki nem gondozott még idős, beteg családtagot, az nem biztos, hogy tudja milyen.

Még ha fizikailag beteg csak-csak megoldható, de egy mentálisan beteg embert 5 percre sem hagyhatsz magára