Miért tartom fent azt a tudatot a szüleimnek hogy egy “kisangyal” vagyok, közbe nem?

Nagyon szeretnék szórakozó helyre menni, hajnalban hazamenni, de nem akarom hogy azt gondolják hogy szeretném így jól érezni magam.

Nagyon szeretnék kapcsolatot is, de nem akarom hogy azt gondolják hogy szerelmes vagyok, meg csinálnék ezt-azt és máshogy nézzenek rám.

Ittam már alkoholt, voltam házibuliban, de azt mondtam csak átmegyek valakihez, közbe meg, hát őszintén tajrészeg voltam (többször is). Nem tudják hogy valaha ittam.

Arra a következtetésre jutottam hogy nem akarom hogy azt gondolják felnőttem/élvezem az életet. Nem tudom miért Egyszerűen képtelen vagyok mondani nekik hogy mondjuk elmegyek egy szórakozóhelyre, csak hazugsággal tudom elképzelni, mert úgy gondolom csalódnának bennem vagy nemtudom. Nyilván így egymilliószor nagyobbat csalódnának bennem ha ezt tudnák, de nemtudom mondani. Pedig anyám szeretné ha mennék és jól érezném magam. Ha egyedül laknék biztosan minden nap éjszaka járnék haza, és ugyanúgy azt mondanám hogy nem, ha beszélnénk.

Hogyan változtassak ezen az egészen ha képtelen vagyok nekik beszélni ilyenekről, pedig igazából nagyon szeretnék menni/csinálni?