Miért baj, ha akár kényelmetlenségek árán titkolni akarok valamit, hogy egy szülőmmel megmaradjon köztünk a jó kapcsolat?
Igen, volt kérdésem itt és nagyon sokan bántottak.
Pedig én őszintén szeretném megérteni, mert így csalódottság és gyűlölet van bennem, viszont ha megérteném, nemhogy ezek elmúlnának, hanem segíteni tudnék magamon.
Szóval egyik szülőmmel (NEM ő nevelt) kettesben maradtunk, mert sokan meghaltak, sokakkal pedig még 20-30 éve összeveszett a család, ezért nem jó a viszony.
Ezzel a szülőmmel is nehéz, egy nagy tini, önfejű, makacs és sajnos az alkoholizmus definíciója is áll rá.
A maga módján nagyon szeret és ezt ki is mutatja (szintén a maga módján, ahogy ő ki tudja mutatni).
Nem túl egészséges és nem is vigyáz magára.
A hátralévő 2-3 évben úgy tudnám megtartani köztünk a jó viszonyt, ha egy-két dolgot ráhagyok, lenyelek, nem neki mesélek el, hallgatok rá (vagy úgy teszek, mintha hallgatnék rá). Úgy érzem, nekem megér ennyit.
Most egy olyan konfliktust, ami a kapcsolatunk örökre elmérgesedést eredményezné úgy tudnék elkerülni, hogy némi kényelmetlenségek árán letagadnék valamit.
Jó, tudom, nem éri meg, más nem így csinálná.
Miért? Miért?
Tényleg hadd értsem meg. :(
Nagyszüleim neveltek, de ugye egyenes ágon nem én öröklöm. Nem végrendelkeztek - igazán ki tudja, miért...
Úgy kaptam meg a lakást, amiben felnőttem, hogy ajándékozás útján a nevemre került. Örökölt-ajándékozott vagy ki tudja, hogy kell hivatkozni rá.
De azért nem kegy-ajándék.
Megéri az igazság, ha 2 embernek fáj és tényleg rossz a "hazuság", ha 2 embert kímél meg???
Ti tényleg csak a saját hasznotokat néznétek, akár rokonon keresztültiporva? Mert ez valahol az is.
Igen, átmegyek hozzá, pont kisebb felhajtást szerveztek. Az jött rosszul, hogy jóval korábban kellett, mint előre megbeszéltük, pedig az a 2-3 óra tanulás is számított volna.
Ez is egy megoldhatatlan probléma valahol, ha nem megyek át, önző vagyok (szerintem utolsó tahóság), ha pattogok, hogy de így meg de úgy volt megbeszélve, az rugalmatlanság (meg felesleges vitakeltés)...
Tudod, hol vérzik a történet?
Nekem olyan apám volt, hogy egy percet késtem, büntetett. Ezért soha nem mertem késni.
Azt írod, nálatok a legnagyobb bűn nem dolgozni, ki fog rakni. Mégis felmondtál. Aki ennyire retteg, nem mondott volna fel. Szóval valhol biztosan nem mondasz igazat.
Fogalmad sincs, milyen lelkiállapotban vagyok ezen a munkahelyen (végülis még felmondási időben vagyok, tehát jelen időben is beszélhetek róla).
Egyébként már az utóbbi hetekben realizálódott is bennem, hogy igazából Apám miatt nem mondtam még fel a semmire, mert félek a reakciójától. Nem is a pénz, ha ennyire szenvedek, akkor elviselném, ha a spórolt pénzből fogyna. Hanem Apám.
Majd elértem egy bizonyos szintre, amikor minden nap hasmenésem volt, ülve majdnem elájultam a villamoson és égett a gyomrom, hogy mégis felmondok a semmire. Apám meg... Vagy igyekszem találni valamit a felmondási idő végéig, vagy eltitkolom, vagy megkockáztatom, hogy valamilyen formában "megbüntet".
Nos, ebben a történetben HOL nem mondok igazat???
.......
Egyébként kezdem kiismerni a gyakoris mentalitást. Kezdem felfedezni az alapvető felfogást, mintázatokat.
Ugyanakkor egyet még nem értek, tulajdonképpen mit csinálnátok a helyemben?
Mármint nem 'nem értem', csak nem vagyok biztos benne.
Megszakítanátok vele a kapcsolatot?
Tulajdonképpen miért?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!