Új társasházas lakóparkban élő otthon lévő anyukák, ti mivel töltitek gyermeketekkel/családdal az időt nap mint nap?

Köszönöm, még jöhetnek tippek!

Én is eltakarítgatok egész nap, de ha este állok neki, sokkal hatékonyabb vagyok és 2-3 óra alatt kész az egész napi.

Ezek tégla házak, földszint+egy emeletesek, a park (udvar) közös, de semmi sincs rajt, csak parkoló, macskakó, meg ez a telepített fű.

A játszótér... Egy darab, 3 km-re. Szép, nem apró, nem is nagy. Fél év alatt meguntuk :-) Van ilyen teraszunk is, mások tettek kültéri kanapékat, grilleket, tároló házikót, nekünk max a kutyus fut néhány kört, az építkezések miatt akkora a por folyamatosan. Meg a zaj.

Ha valaki az "udvaron" van, mindenki rátapad az ablakból, de így 2 m-re az ablaktól, hogy ne legyen feltűnő, vagy a függöny szélénél kukucskálnak az "udvarra".

Nekem jogsim nem lehet, de férjem nélkül amúgy sem érezném jól magam messzebb lévő programokon (gondolok itt +30 vagy több km re lévőkre)

Olvastam egész nyáron, aztan kihajítottam a könyveket, mert nem vettem a kezembe már őket.

Azt hiszem, ez csak hazajárni aludni jó hely :-D

Mi kertet nem szeretnénk, meg itt a közösköltségből karban tartanak kívül mindent, ebből a szempontból jó.

Másik utcába kertes új házak vannak, de parkositva van a kertük és tényleg csak este gurulnak haza az ott lakók. Legtöbb külföldi, munka miatt ide költözött mérnökök úgy tudom ott.

Azt hiszem, el kell mennünk családostól legalább hetente messzebb csavarogni, kül begolyózok itt :-)

Önszántunkból jöttünk, én választottam, és 30%-kal drágább volt a tervezett keretnél, de rohadt uncsi.

Bár lehet, hogy minden ház az lenne nekem :-D

Tipikusan az vagyok, akinek nem volt gyermekkora mert tanult, aztán dolgozott annyit, hogy minèl hamarabb ne kelljen közvetlenül nekem dolgoznom és tudjak menni szülni.

Na, most meg jódolgomba szét unom az agyamat. A cégen bővíteni nem szeretnék, mert hányingerem van az üzlettől, a pénztől. Azt érném el, h többször tudnánk menni nyaralni, de terhet vennék a nyakamra új, ismeretlen alkalmazottakkal.

Férjem meg az az ember, aki azért dolgozik kb, mert a napi rutinja :-D

Pedig meg tudná oldani, hogy ne kelljen, nem menne az életszínvonalunk rovására. De neki is üres lenne az élete, ha nem zsörtődhetne a kollegáival. Más edzeni jár, vagy fallabdázni unalmába, ő szívja az emberek vérét :-D Ezt tudja ő is :-)

A hasonló helyzetben lévő itteni többi unatkozó anyukàval meg 100%, hogy csak az élet ezen unatkozós területén van közös nevezőnk, a többin totál eltérőek vagyunk. Egyikkel sem hasonló kicsit sem az érdeklődés. Amigy őket is látom ténferegni az udvaron, de aztán leülnek és támasztják a fejüket, vagy neteznek, míg futkozik a gyerek.

Nekem marad a net, mert azon ki van tárulva a világ. Meg egyre több külföldi blog, YouTube csatorna.

Meg a saját blogba inspiráció gyűjtés azokból.

Itt születtem, volt időm màr kiismerni a várost :-D :-D

Az írjon, aki volt így, és bekattant neki nem az agya, hanem valami nagy változás :-) Szívesen olvasnám. Nekünk a kutyus is totál megváltoztatta az életünket. Pl, ha boltba megyünk nincs olyan, hogy ő ne kapna valamit. Vannak olyan meség, amiket külön neki kapcsolunk be, stb :-D

Férjemnek mikor eltörött az ujja ès itthon volt, ugyan ezt élte át.

Még az jàr az agyamba, hogy netről rendelek ruhákat és lecserél az összes tucatcuccunkat, hogy olyan gardrób kinézete legyen a szekrényeknek mint a szép képeken.

Magyarba sosem kapni olyan rucikat, amelyeket szeretnénk. De lusták voltunk rendelni. EDDIG :-D

Múltkor az ágyneműket húztam tavaszi színre meg a törölközőket, konyharuhákat... Egyformára. Nagyo pihent vagyok azátlag emberek szemében :D Mondom sok a szabad időm. Csak olyan dolgokat vagyok hajlandó tenni, amelyek szépek, azok feldobnak engem.

Csak azok ötleteit várom, akik hasonló cipőbe járnak.

Akik nem, tényleg nem érdekel a véleményük köszönöm.