Miért vagyok ilyen?

- A volt osztálytársaid, osztálytársnőid is közömbösek számodra? Keresd az utat feléjük.

- Az iskolában is ilyen visszahúzódó voltál?

- Munkahelyeden sem találsz barátokat, barátnőket?

- Nem veszed észre, hogy netán 1-2 lány szívesen legelteti a szemét rajtad?

- Ha mindig otthon ülsz munka után, akkor be fogsz savanyodni és el leszel, mint a kompót... Járj az utcán, sétálj a parkban, menj moziba, színházba, kiállításra, fürdőbe, hangversenyre (ezekből oda, ami érdekel). Majd csak megakad a szemed egy lányon (lányokon). Bármilyen ürüggyel szólítsd meg őt (őket). Ha beindul egy beszélgetés, utána minden jön magától, ahogy annak jönnie kell.

Ha egy lány szólít meg, mosolyogva válaszolj neki, kérjed meg, hogy csatlakozzon hozzád (épp ezt akarja!). Sétáljatok, beszélgessetek (bármiről - így ismeritek meg egymás érdeklődési körét, ami vagy bejön, vagy összeegyeztethetetlen és nem folytatjátok. Lesz más...). Légy bátor és kezdeményező!

1. "De ők ugyanugy a szobaban fekszenek." Na, tanult minta. Járj el sportolni! Először csak kocogni egyedül. Utána esetleg testépíteni. Ott kapcsolatba kerülhetsz másokkal. Vagy ehelyett/után csapatsportra vagy küzdősportra.

2. "nincsenek barataim, baratnom" Mert nem keresed őket. Miért nem? Önértékelési zavar lesz mögötte. Ezt terapeuta segíthet feltárni.

3. "nemtudok kezdemenyezni noknel" Én sem még eléggé. Első lépésnek próbálj megtanulni nem rettegni tőlük. Ennek érdekében javaslom a társastáncot. Én a bakancslistám és a szocializációm miatt meg akartam tanulni táncolni egy kicsit. De hallottam, hogy nem lesz elég csaj. Így kerestem egy nyitott ismerőst. Azt mondtam, hogy kellene egy partner, akinek fizetem a bérletét. Neki csak táncolnia/táncolni tanulnia kell és kész. Jött. Majdnem összejöttünk. Aztán távozott, de egy másik csajjal ugyanott folytattam a tánciskolát és piszok jól szórakóztunk.

"Miért vagyok ilyen?" Erre a főkérdésre nem fog tudni választ adni a Gyakorikérdések.hu. Ehhez sokórányi elmélyült beszélgetés szükséges. Viszont rengeteg hasonló kérdés merült már fel itt, amikre válaszok születtek.

Javaslom, hogy azokat a válaszokat tekintsd át, és alkoss egy tervet, hogyan tudsz magadon változtatni! Ezt a tervet kezd el végrehajtani! Ne várd, hogy ez egy éven belül teljesítve lesz, de tűzz ki részcélokat, amikkel le tudod mérni, hogy haladsz-e. Amikor elértél valamit, jutalmazd meg magadat!

Ha 1 év alatt nem éred el a részcéljaidat vagy nagyon lassan haladsz, akkor vedd igénybe pszichoterapeuta segítségét! Ebben a korban sokkal rugalmasabb vagy még, és sokkal közelebbiek az emlékek, a lelki sérülések, emiatt azokat egyszerűbb lesz feltárni, könnyebb a szorongásaidat megszüntetni. Én ebben a korban pontosan ilyen helyzetben lettem volna, ha otthon maradok, de az egyetem és a kollégista lét ezt nem engedte. Sajnos utána visszaestem, és csak 15 év múlva sikerült részben feloldani. Te ne pazarolj el ennyi időt!

A kérdésben benne van a válasz :) Gyerekként olyan dolgokat tanulunk el tudattalnul a szüleinktől, amire nem is gondolnánk, íme ezt is, mert ez is tőlük van, ezt láttad, te is ezt csinálod.

Fontos hogy merj kimenni a komfortzónádból, fedezd fel a világot és legfőképp önmagad, a tálentumaid.