Mit tehetnék, ha a szüleim ragaszkodnak a házassági szerződéshez, a vőlegényem viszont közölte, hogy akkor inkább ne is folytassuk?

Nem olvastam végig mindet...

De ez a kapcsolat nem fog már sokáig tartani ez egyértelmű.

Lenézed, ez abszolút érződik, és ezt nem fogja sokáig elviselni.

Érvelni lehet oda-vissza. Attól a kérdező szüleinek álláspontja sem, és mint a kommentekből kiderült, a kérdező álláspontja sem változik.

Ehhez a kérdéshez ki-ki saját elképzelése, ha van, gyakorlata is, akkor aszerint viszonyul.

Nekem berendezett lakásom, autóm volt, mikor házasságot kötöttünk; ez akkoriban sem volt általános. Nem én kerestem meg a rávalót, csak volt hozzá biztos, várható tartós jövedelmet hozó foglakozásom. Nagycsaládban nevelkedett lányt vettem feleségül, tulajdonképpen „csak” őt magát „kaptam meg”, szinte semmije sem volt. Csak akkor éreztem át, hogy milyen nagyszerű, hogy megvolt minden a boldog élethez, csak akkor kezdtem örülni annak, amim volt. Miatta. És attól kezdve a miénk volt minden, nem az enyém. Halálbiztosan éreztem, hogy nem ráutaltságból jön hozzám, és nem is akarja bármimet megszerezni. Teljesen egyenrangúan éltünk, sőt én éreztem úgy, hogy én jártam sokkal jobban. Több mint negyven év alatt, míg egy váratlan betegség el nem vette tőlem, mindig így éreztem.

Nekem nyílván a saját, és a gyerekeim példája jut az eszembe, ezeket érzem át, és elképzelhetetlennek tartom a házassági szerződést. Képtelen vagyok mást gondolni. Sajnálom, akinek ezzel kell élnie; és ilyenkor érzem át, milyen szerencsések vagyunk, hogy ez a családjainkat nem érinti.

Aki úgy járt, mint a kérdező, gondban van. Annál nagyobban, minél jobban szereti azt, akit így elveszíthet. És, annál kisebben, minél kevésbé szereti őt. Ha nagy a gondja, az balszerencse. Ilyen az élet, sokszor nem kedvez.

Nálunk is lesz házassági szerződés.

Egyszerű oka van, amíg én tanulok még hajnalban is mert levelező tagozaton egyetemre járok munka mellett, ő (ha még ébren van) az x-boxon játszik, vagy sorozatot néz. Amennyiben segítene abban, hogy az itthoni terheket valamennyire leveszi a vállamról (tehát egyforma időt töltsünk kötelezettségekkel, munka+tanulás+házimunka ideje /2), úgy természetesen közös kassza lenne, és nem gondolnám úgy hogy nem illeti meg a fele a vagyonnak amit a közös életünk alatt kerestem.

De amíg az én napom 3-5 órával tovább tart mint az övé, addig én is ragaszkodom a házassági szerződéshez.

Ettől függetlenül szeretem, amíg együtt vagyunk természetesen nem filléreskedek, nyaralásnál sem kérem el a részét, de ha válásra kerül a sor, egy forintot sem engedek abból, amiért nem tett semmit.

24/N

#76

Mondjuk a ti helyzetetek is tipikusan az, hogy minek vagytok együtt meg minek akartok házasodni ha már egyből nem egyeztek ki a legalapabb dolgokban?

Egy nő bármit csinál, ő a rossz. Ha van pénze, ha nincs, aranyásó, akinek azt kívánjuk, rohadjon meg. A szülei is rohadjanak meg, akik dolgoztak azért, hogy a gyereküknek jobb legyen. Mindenki rohadjon meg, akinek van pénze.

De utálom az embereket.