Szülők! Ti hogy viszonyultok a huszonéves lányotokhoz?

Lehet, hogy nem releváns a válaszom, mivel csak 22 éves vagyok, de 3 éve élek külön a szüleimtől, a párommal.

A szüleim külföldön élnek, én Győr mellett. Apu még mindig a picike lányának tekint, anyuban tudatosult, hogy felnőttem, de azért időnként ő is kicsiként tekint rám. A kapcsolatom apukámmal nagyon jó, napi szinten beszélgetünk, elalvás előtt mindig ír, hogy “jó éjt, puszi”

Anyuval átlagos, írunk, ha történik valami fontosabb, de a “semmiről” nem szoktunk beszélgetni. (Bár ha elmegyek vásárolni (ruhát ilyesmiket) akkor mindig megmutatom neki, vagy kikérem a véleményét. Évente 3-4-5 alkalommal találkozunk csak, de akkor 1-2 hétre.

Nekünk a kisebbik lányunk 28 éves.Már 18 éves kora óta külön él, akkortól járt egyetemre másik városban.Minden hétvégén hazajött.Nemtrég ment férjhez, 40km-re élnek tőlünk, kéthetente a hétvégét velünk töltik.Mi férjemmel kb.2-3 havonta látogatjuk meg őket.Mindig a mi lányunk marad, de fokozatosan ahogy felnőtt lett, egyre jobban felnőttként is kezeltük.Nem szólunk bele a dolgaikba, de szoktak tőlünk tanácsot kérni.Nagyon jó a viszonyunk vele is és férjével is.Mindent meg tudunk beszélni, segítjük egymást amiben csak tudjuk.

Bár nem az a korosztály, de van egy szintén házas nagyobb lányunk is, ő 32 éves,már 12 éve él együtt a párjával, van 2 kisunokánk is.Ők közel laknak, velük szinte napi szinten találkozunk, de inkább ők jönnek, mi ritkábban.Velük is nagyon jó a kapcsolat.

Meg van egy 26 éves fiunk is, ő 2 éve él külön tőlünk, a barátnőjével, 30km-re, ők is kéthetente jönnek haza, velük is jó a viszony.

Mindhármójukat felnőttként kezeljük.Nem telepszünk rájuk, tudják hogy mindenben számíthatnak ránk.De az aggódás, szeretet ugyanúgy megvan, mit kiskorukban.Csak még bővült 2 unokával, 2 vővel, 1 menyünkkel.

25 éves vagyok. Házas és egy éves gyerek anyukája.

Amíg együtt laktam anyámmal baromi rossz volt a viszonyunk. Ránk teljes mértékben igaz volt az, hogy inkább távolról szeressem, mint közelről utáljam. Nagyon eltérő személyiségek vagyunk, minden naposak voltak a veszekedések. Mióta elköltöztem 250 kmel arébb, férjem és gyerekem lett, ez megváltozott. Kb 2 havonta megyünk hozzájuk 2-3 napra, és 2-3 naponta hívjuk egymást. Viszont, ha 2-3 napnál többet kénee egy fedél alatt töltenem vele, valószínűleg ugyanúgy egymás torkának esnénk, mint előtte.

Szóval én azt mondom, hogy a mi kapcsolatunk semleges. Ha messze vagyunk egymástól, akkor nagyon szeretjük egymást, ha közel vagyunk egymáshoz akkor nagyon utáljuk egymást.

Apámmal szintén semleges a kapcsolatunk, de más értelemben. Ugyanaz a személyiségünk szinte, távolról és közelről is ugyanolyan jól elvagyunk egymás mellett, de mivel egyikünk se az a fecsegős, érzelmes típus, így inkább "megvagyunk egymás mellett."

Nyáron leszek 24.

Egyetemre járok, kb 2 éve barátomnál lakok (de minden nap hazamegyek, nem költöztem oda teljesen). Szeretem a családomat, ők a mindenem, mindenben segítek elsőre, és a nagyom viharos kamaszkor után már minden rendben. Lassam végzek egyetemen, de 3 éve fix munkahelyem van, magamnak keresek mindent, úgymond (az Ő szavaival élve) nem kerülök semmibe.

Megbeszélünk mindent ami történik, bár sose voltunk a nagy beszélgetősek. Bírja a pasimat, hogy van munkám, suli is mindjárt meglesz (meglepiként hamarosan bejelentem , hogy másoddiplomáért megyek kövi szeptembertől), és egy elég szr örökletes betegség miatt ugyan nagyon nehéz volt a gyerekkorom, de mára már önállósodtam.

Szerintem valami ilyesmi volt az elvárás, teljesítettem (vagyis egy éven belül fog egy jó diplomaszerzéssel) és mindenki boldog, természetesen én is.

27 vagyok. Már külön élek 100 kmre a családtól, lakótársakkal közösen egy albérletben. Beszélgetni messengeren szoktunk. Naponta 1-2 mondat meg képek küldözgetése, hosszabb hívás úgy hetenke-kéthetente van. 2 havonta egy hosszú hétvégére hazalátogatok.

Nem beszéljük meg a dolgokat, igyekeztem leválni.

Apukámnál maradtam meg kicsi lány, a mai napig babámnak szólít amit egyáltalán nem bánok.

Dolgozom, jól eléldegélek mégis kérdezgetik hogy megvan-e mindenem, adjanak-e pénzt, tisztítószert, élelmiszert.

Hárítani szoktam :) Szóval olyan se veled se nélküled kapcsolat a miénk.