Ott hagyom az egyetemet, de ezért miért kell fenyegetőzni?

2.évben vagyok jelenleg, de nagyon nem tetszik a szak amire járok (nemzetközi gazdálkodás). Nem azért hagyom ott a sulit, mert nem megy a tanulás, épp ellenkezőleg, nagyon egyszerű a szak, egyáltalán nincs benne semm kihívás és nem is tetszik. A leghülyébbek is simán végigcsinálják, szerintem én jóval többre vagyok képes. Van saját lakásom, egyedül élek egyetem óta, de mikor közöltem otthon a döntésem, anyum nagyon kiakadt. Úgy viselkedik mintha még mindig otthon élnék, és ők tartanának el, pedig nem, mert dolgozom. Eddig egy sz*r diákmelóm volt, viszont most találtam valami mást, ami nem teljesen legális, de nem is illegális. Úgymond a szürke mezőben van, de bajom nem lehet a dologból. 100x jobban fizet mint a diákmunka, úgyhogy mondanom sem kell, hogy végképp nem vagyok arra ösztönözve, hogy egésznap az egyetemen üljek. Ennek a munkának köszönhetően nagyon jól megélek, és nem is tervezek a jövőben változtatni.

Anyum viszont azzal fenyegetőzik, hogy ha abbahagyom az egyetemet, akkor költözhetek ki a lakásomból. A lakást egyébként ők vették, de nekem lett szánva, ugyanúgy ahogy húgom is kapott. Ezért sem érzem fairnak, ugyanis húgom nem jár egyetemre, okj-t tanul, mégis maradhat. Eléggé kettősmérce feeling. Anyám szerint, ha nem járok egyetemre, akkor vissza kéne költöznöm a szülői házba, és a lakást meg kiadnák. Szerencsére apa az én oldalom áll, ő azt mondja, hogy ha fenn tudom tartani a lakást, akkor maradhatok. Bőven fenn tudom tartani, köszönhetően a mostani munkámnak, és ez nekem így teljes mértékben megfelel. Valószínűleg anya csak fenyegetőzik, de nekem akarom elmérgesíteni a viszonyunkat, viszont erre a szakra semmiképp se akarok bejárni + haza se akarok költözni. Szerintetek ez normális egyébként, hogy anyum ilyenekkel fenyeget? Ha valamit valakinek ajándékba adok, akkor azzal a dologgal többé nem én rendelkezem.

Valami kompromisszum megoldás?