Mit gondoltok, hogy ha megromlana a kapcsolatotok a szüleitekkel a politikai gondolkodás miatt?

Édesapámról van szó. Maximalista ember, sok elvárással. Tény, hogy dolgozik állandóan, hogy legyen mit megadnia a családjának, ezt tiszteletben tartom, de ha nem úgy szeretnéd élni az életed, ahogyan ő azt eltervezte, akkor nagyon negatívan áll hozzá. Mindig az egyszem kislányának tartott, nem voltam a pici, elkényeztetett lánya sose, mondjuk állandóan dolgozik, nem nagyon vett részt az életünkben, szomorú igazság, hogy annyira nem is ismeri a gyermekeit, de próbálta kimutatta, hogy fontosak vagyunk a számára. Báttyáim vannak, de senki nem ment a családból egyetemre, ezért mérges volt az apánk. De tudni kell, mindenki elhelyezkedett egy rendes munkával (mert nem feltétlenül kell diploma hozzá). Jobban szeretünk csinálni, dolgozni, mint tanulni, de ettől függetlenül szerintem mindenki remek a családban. A probléma ott kezdődött mikor 18 éves lettem. Én sem mentem egyetemre, beiratkoztam egy okj-re és dolgozni mentem. Szeretem a munkám, de tény, hogy nem keresem halálra magam (mivel apánk álma az volt, hogy a családja gazdag legyen, és tanult emberek legyünk). Van egy 5 éves kapcsolatom, de még csak idén költöztünk össze. A lényeg, hogy bejött ez a családtámogatási program tudjátok. Természetesen emiatt kezdett el veszekedni velem apám. Sose érdekelte igazán mit szeretnék, ő azt akarta, hogy egyetemre menjek (már nem emlékszem milyen szakra akarta) és majd a barátom elvesz és családom lesz. Szerette volna, hogy otthon üljek, és szüljem a gyerekeket. Ráadásul most, hogy a gyerekek után kapod a pénzt... Én megmondtam neki, hogy nem akarok most gyereket (23 lves vagyok), először szeretnék egy egyszerű karriert, egy biztos, stabil megélhetést. Apám pedig kiakadt, hogy nekem minek karrier, úgyis szarul keresek, a munka pedig nem azért van, hogy szeresd, az életben végig meg kell szenvedni a dolgokért, de egyébként is a nő dolga, hogy otthon maradjon, szüljön, és majd a barátom eltart. Ez a mondtat pedig, végleg megbántott, sose gondoltam, hogy ő ezt így gondolja rólam. Kicsit megszálott lett ezzel a politikával, hogy állandóan azt akarja, hogy úgy csináljam ahogyan a kormány szeretné. Pedig én csak egyszerűen élni szeretnék, csinálni a munkám amit szeretek, majd pedig, ha eljön az idő, természetesen akkor lesz gyerekem. A lényeg, hogy nem tudom, hogyan álljak így az apámhoz most már. Ha a szüleimhez megyek állandóan ez megy. Hogy én roszsul látom a dolgokat, buta vagyok, nem fogom fel, hogy magyarország "kihal", tönkre teszek mindent. Nem tudom mit csináljak, mi történt vele, hogy nem képes már a gyerekeivel elfogadó lenni (a testvéreimnek is ezt mondogatja, bár nekik máshogy mivel ők fiúk) és képtelen vagyok lassan meglátogatni őket, mert elszomorít az egész helyzet, hogy idáig fajult. Édesanyám pedig nem szól egy szót se. Mint mindig.