Jó ötlet, hogy a vőlegényem hozzánk költözteti a "tinimami" lányát? Előre félek.
A lánya 16 évesen terhes lett, 17 volt, amikor szült (most 18). Már a terhesség alatt konfliktusok voltak az apjával, mert a párom mondta, hogy nem kéne megtartani, nagyon fiatal még, nem lesznek örökké együtt a fiúval. A lány amúgy jóképességű, okos (volt), senki nem is értette, hogy miért ragaszkodott ennyire az elképzeléséhez... Mindegy, az anyja mellette állt, és mondta, hogy igenis az lesz, amit a gyerek akar. Viszont aztán jött az, hogy a párom fizessen 2x annyi gyerektartást (úgy, hogy alapból 100 felett fizetett, és mellé a gyereknek is adott pénzt minden hétvégén), vegyük meg mi a babaholmikat, ruhákat és hogy a srácnak vegyünk egy autót... Ott mondta a vőlegényem, hogy elég, és leült a "gyerekekkel" beszélni, hogyha vállalják és akarják a babát, ne mástól várjanak mindent. Nyilván segítik őket, de azért a félmilliós babakocsi és a tizenezres babaruha ne legyen már alap. A lánya erre megsértődött, elmondta mindennek és hogy nem is szereti őt, mostantól ne is keresse. Sokáig nem beszéltek, és hiába nem mutatta a párom, tudtam, hogy rossz neki a kialakult helyzet.
A lány, és a barátja először a lány anyjánál laktak a babával, de aztán sok volt a vita így hármójuk között, ezért a fiúval és a babával különköltöztek, a fiú tesójának a lakásába. De aztán összevesztek, a lány a babával visszaköltözött az anyjához, de most onnan is jönne el, merthogy az anyja beleszól szerinte mindenbe, és nem akar ott maradni. Ekkor kereste meg az apját, hogy vegyen neki egy lakást. Ezt mondta nekem is a párom, és én kicsit kiakadtam, hogy mit gondol a lánya, nem keresi soha, a telefont se veszi fel neki, de mikor megszorul, azonnal jön és nyalizik, és mondtam a vőlegényemnek, hogy a legnagyobb hülyeség, amit tehet, ha most vesz neki egy lakást első szóra. Mondtam, hogy mutasson fel valamit, fejezze be az iskolát, tanuljon szakmát, vagy kezdjen valamit magával, de ez így nem oké. Erre most azzal jött haza, hogy akkor ideköltözteti a babával együtt a lányát. Nem örülök. A lány imád konfliktusokat generálni (ezt a saját nagyszülei mondták), általában unalmában ugrasztja össze a körülötte lévőket. A "babázáson kívül" semmi mást nem csinál, merthogy hiába is tanulna bármit, gyerek mellett úgysem tudna teljes állásban dolgozni, meg amúgyis sok helyen kizáró ok az, ha valaki anyuka, és hogy majd ha a baba nagyobb lesz, és iskolás, akkor leérettségizik. Tehát jónéhány évig nem akar semmit csinálni. Én ezen kivagyok, mert nyilván így hiába kapna lakást, fenntartani egy háztartást nem bírna. Mi nyáron összeházasodunk, tervben van a babaproject is, és nem úgy szeretnék anyuka lenni, hogy közben másik két gyerekre vigyázok itthon.
válasza:Ha nem akarod elhagyni ezt a pasit, akkor vegyetek egy lakást a lányának és törődj bele, hogy anyagilag segítitek az elkövetkezendő pár évben. Különben a nagy "nehogymár kapjon egy lakást, meg se érdemli" nevelési célzatú keménykedéssel olyan helyzetet teremtetek, amire meg rámegy a ti életetek. Megéri a kapcsolatotokkal és leendő családotokkal fizetni azért, hogy megneveljétek a lányát és pénzt spóroljatok?
Amúgy nagyon nincs könnyű helyzetben a lány, a felnőtté válás még besikerült baba nélkül is a szülőkkel való kapcsolat válságos, konfliktusokkal teli időszaka, babástul már különösen nehéz végigjárni ezt az utat, ráadásul minden kisbabás nőnek szüksége lenne támaszra, ami neki jelenleg nincs, a szülei az egyetlenek, és nem elvárható tőle, hogy 18 éves egyedülálló leányanya létére hirtelen egy önálló, bölcs, érzelmileg érett felnőtt nőként helyt tudjon állni ebben az okos és talpraesett nőket is kikezdő helyzetben (7 évig voltam egyedülálló anya, és nekem még felnőttebb fejjel is szörnyen nehéz volt). Teljesen természetes, hogy a párod segítené őt minden konfliktusuk ellenére. Nyilván érdemes ezzel együtt az önállóság felé is terelgetni, és beszélgetni arról, hogy ne várjon az érettségivel a gyerek iskolás koráig, de ne írjátok le őt összeférhetetlen anyagias fruskaként, ennél biztosan több is tud lenni, a válságos idők a legtöbbünkből a legrosszabbat hozza ki. Én nem értek egyet azokkal a válaszolókkal, akik szörnyülködnek a lányon, szerintem legyetek türelmesek, és hozd meg a döntést, hogy megér-e neked ez a kapcsolat annyi pénzt, amibe a nyugalmatok kerülne (lakás+pár évnyi támogatás).
válasza:Legyünk őszinték 20 évesen a könnyebb utat választottad, mikor úgy döntöttél, hogy 34 éves pasas párja leszel.
43 éves jóérzésű gyerekes férfi már nem azt érzi természet rendje szerinti kötelességének, hogy újabb gyereke legyen, hanem hogy meglévő gyerekét/gyerekeit segítse. Ha a gyereke nem felelőtlenül vállalt volna gyereket, akkor is illene mostanában felnőttkori indulását kb. 1 évi jövedelmével segítenie, így meg még több segítségre is szorul.
Egyébként meg a legnormáliabb átlag férfinak sincs már annyi türelme kisgyerekhez, mint 25-35 évesen. Azért is találta ki a természet azt, hogy ilyenkor kigyerekként már csak unokával foglalkozzon, heti párszor pár órában, ami jóval nyugisabb és kellemesebb, mint 0-24-ben egy kisgyerek melletti modern apukáskodás.
41F
Miért választottam volna a könnyebb utat? Mikor megismerkedtünk, már volt lakásom, autóm, éppen egyetemre jártam. Pont nem érdekelt a pénze, vagy hogy általa milyen előnyökhöz juthatok az életben. Ahogyan most sem ez motivál. Nem én hoztam fel a gyerektémát sem, ő magától mondta, hogy anno én azt mondtam neki, hogy 30 éves korom körül szeretném az első gyereket, és szerinte itt lenne az ideje, hogy legyen közös babánk. Nem értem, sokan miért filozofálnak itt, mikor kb semmit nem tudnak rólunk.
Nem a lakásvásárlással van a bajom, mert én is kaptam 18 évesen. De én azért, mert egyetemre mentem, és tanultam, tettem azért, hogy legyen egy normális jövőm. Ő pedig 6-7 évig még az érettségit sem akarja letenni a gyerekre hivatkozva.
válasza:Akkor tegyél pároddal próbát. Kísérletként mondjad neki, hogy tökre megérted, hogy a következő években lányát és unokáját akarja erőn felül segíteni. Neked a közös gyerek igazából nem is fontos, anyai gondoskodási érzelmek levezetéséhez bőven elég az, hogy majd sokat foglalkozol a lánya gyerekével, így a lányának is több ideje jut magára. Ti meg még így is gondtalanabbul éltek, karrieredre is jobban tudsz koncentrálni.
Meg fogsz lepődni, hogy mennyire tetszene ez neki...
válasza:Mit nem értesz? Feltettél egy kérdést. Leírtál bizonyos részleteket, nyilván amiket fontosnak tartottál, amikből bizonyos következtetésekre jutottunk és mivel elég sokan jutottunk ugyanarra, nyilvánvaló hogy nem a válaszokban van a hiba.
Ha neked ez a helyzet meg így megfelel, akkor viseld el. Ezek szerint felétek természetes hogy az ember lánya lakást kap, nincs is ezzel gond - de akkor ne zavarjon hogy a másik tesz-e érte vagy sem, nem a te gyereked és nem a te dolgod megnevelni. Ha az apja úgy dönt hogy vesz neki és támogatja a semmittevésben, akkor tegye.
Te meg ha ilyen körülmények közé gyereket szülsz, hát tedd azt. Apuci biztos az összes gyerekét támogatni fogja, te úgy neveled a veled közöset ahogy gondolod, ő meg úgy a másik nővel közöset, ahogy ő gondolja.
Az odaköltöztetés meg így tárgytalan, azt csak azért vetette fel a párod mert beleszóltál a lakásvásárlásba.
31/N
válasza: válasza: válasza:A parod egyszer mar leult vele beszelgetni es jol is tette. Azt is jol tette hogy nem ult fel es nem torte meg az erzelmi zsarolas.
A lanya hiaba nagyon fiatal, o mar anya es o tartozik felelosseggel a sajat gyerekeert. Es ezt kell vele megertetni.
Ha jol ertem te sem a lakas vasarlas ellen vagy, csak hogy tegyen le valamit az asztalra erte - es ez abszolut jogos. Sot, a lany meg fogja koszonni meg a szigorusagot.
Ha hozzatok koltozne atmenetileg, akkor a volegenyednek MINDENBEN neked kene igazat adnia. Csak akkor nem lenne veszekedes ha osszefognatok es nevelnetek... de ez csak akkor mukodhet ha a parod 100000%ig melletted all. Nagyo kemeny melo.
válasza:Kérdező nagyon fiatal vagy te még unokázni. Ezt az egész helyzetet nem vagy köteles elviselni, és hosszú távon rengeteg kétség merül fel a kapcsolatotokkal kapcsolatban.
Én 13 évig éltem egy nálam 17 évvel idősebb férfival, szültem 2 gyereket is neki. Ott is volt már 2 felnőtt lány az előző házasságból, rengeteg kpnfliktus forrása volt, főleg a nagyobbik.
Azt hittem, a szerelem mindent megold. De nem így lett. Más életszakaszt èltünk folyamatosan, és ez főleg azután jött elő, hogy ő elmúlt 50 éves.
A mai fejemmel nem választanék meg egyszer ennyire korban hozzam nem illő társat, de tudom, hogy a véleményem ugyanúgy semmit sem jelent neked, ahogy egykoron engem sem érdekelt a mások véleménye.
Képzeld el magad 10 év múlva. Hol, hogyan és kivel szeretnél élni?
Ami a terhes pótgyerekedet illeti, tarts ki határozottan a saját érdekeid vedelme mellett, a saját leendő gyerekeidre gondolj, és ne menj bele méltatlan helyzetbe. Neked még van jövőd!
válasza:Csak azért nem gondolom, hogy kamu a történeted, mert az én testvérem is ugyanilyen. Egyébként hajmeresztő.
Az én testvérem is megtartotta a gyereket 18 évesen a szülői rosszallás ellenére, igazából akkor mondta el csak a szüleinknek, hogy jön a gyerek, amikor már nem lehetett elvetetni - persze az ő házukba. Én hanyatt-homlok menekültem onnan, mire a gyerek fél éves lett, már nem bírtam. Kedves, de lényegében kiüldöztek a szülői házból, és a mai napig nekik áll feljebb minden. Épp nemrég mondtam a páromnak, hogy ennyi év után egyszer már érik nekik egy szép kis beolvasás.
Öt éve ott laknak a szüleim nyakán gyerekkel, akit szinte teljesen a szüleim tartanak el. Semmibe nem adnak bele (új palija van már), pedig a testvérem már régóta jól keres, sokkal többet, mint a szüleink. Elszórakozza a pénzt, de a gyerek apjával, akivel ők is szintén hamar szétmentek, minden nap képes vérre menő vitát folytatni 1000 ft-on. A gyereket nem bírják nevelni, óvodás már, de fél óránál többet nem lehet vele tölteni, olyan természete van (pedig az elején még kedveltem is). Otthon egy kézmozdítást nem tesznek, sem az aktuális pasijai, sem a testvérem. A betegeskedő anyám csinál utánuk mindent, odaadja a kocsiját hetekre, ha kell, pénzt ad...stb. Teljesen lehúzzák őket, utána meg ha hazamegyek, azt látom, még a 10 ft-nyi vizen is spórolni akarnak, de az unokára elmegy havi sok tízezer.
A tanácsom ezek alapján: ne engedjetek a lánynak. Nem vagy köteles egész életedben ezt tűrni, hogy egy hisztis, elkapatott csitri szabja mindenhol a feltételeket. Mint a testvérem is, ő is gondolom majd bejátssza a "nem láthatjátok többet a gyereket" kártyát. Én ekkor sem engednék. Az a gyerek ilyen szülőkkel már amúgy is menthetetlen. Nem kell sajnálgatni. Anyámék az unokát agyonsajnálgatják, ahogy a testvéremet is, mert "szegény testvérem gyerek még maga is", az unokának meg "szegénynek nincs rendes anyja-apja". Így lett elkapatva a kisgyerek is már kicsin, a testvérem meg még 40 évesen sem fog felnőni.
Én a helyedben ultimátumot adnák a páromnak, vagy megtanulja felnőttként kezelni az amúgy felnőtt lányát (ha gyereket csinálni volt elég felnőtt, viselkedjen is úgy), és ez járjon bármivel is, vagy nem terveznék közös, problémákkal teli jövőt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!