Anyám egyfolytában külföldre küldene dolgozni, úgy hogy a páromat meg hagyjam itthon. Mit mondjak, hogy végre megértse, hogy a páromat nem hagyom magára?
Állandóan azzal jön, hogy kint megtudnám magamat szedni amibe igazat adok neki. Mivel itthon nem keresek sokat. Viszont valahogy mindig megvagyunk a párommal. Nem dőzsölünk ,de elvagyunk.
Viszont akárhányszor találkozok az anyámmal vagy felhív ezzel támad, hogy kilehet bírni fél évet külföldön, meg mi az hogy a párom nélkül nem mennék ki stb. Akárhogy szépen durván mondom , hogy ne avatkozzon az életembe akkor a végén én vagyok elkönyvelve xar embernek. És hetekig sértődött felet játsza.
Mi a bonyolult abban , hogy valaki nem bírja a párja nélkül főleg országhatáron túl? Mit nem lehet ezen megérteni.
Párom minden síszezonban kint van.
Hát ku.....rva nehéz.
Igyekszem kibírni, mert tudom, hogy utána rengeteg ideje van rám/ránk.
Én nem tudok menni, pedig az a a 10ezer euró duplán még jobb lenne :)
Viszont itt a két lányom, őket nem vihetem, itt meg nem hagyom (of course)
Teljesen megértem, hogy valaki ezt nem akarja...
"a végén én vagyok elkönyvelve xar embernek. És hetekig sértődött felet játsza."
Ne hagyd, hogy lelkiismeretfurdalást keltsen benned. Ha nem ért a szép szóból, mondod durván. Ha megsértődik, annál jobb, legalább egy darabig nem kell hallgatnod.
Én simán megcsinálnám, hogy amikor ezt elkezdni telefonba, akkor azonnal elköszönnék és leraknám a telefont (és utána legalább egy napig föl se venném, ha hív). Személyes találkozásnál meg azonnal állnék föl és venném a cipőmet, kabátomat, hogy megyek haza. És fütyülnék rá, ha megsértődik! Akinek itt oka lenne megsértődni, az te vagy, nem anyukád!
És természetesen erősen redukálnám vele a kapcsolattartást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!