Apám egy idegbeteg, minden apróságért leordít, és szavakkal bánt. Mit tegyek?

Most lettem 18 éves, és napról napra elegem van az apámból. Minden jelentéktelen apró dologért többnapos drámát csinál. Múltkor pl. azért akadt ki, mert épp zuhanyoztam, és nem hallottam, hogy csengetett. Ebből 3 napon át tartó állandó stressz, és fenyegetés volt. Utóbbit úgy értem, hogy mikor mérges folyamatosan azt hangoztatja, hogy ki fog rakni itthonról, kitagadni a családból, hogy éhezzek az utcán, mert hogy ebben a lakásban minden az övé.. és még sorolhatnám (egyszer mikor kinyitottam a szekrényt, rácsapott a kezemre hogy ne merészeljek az ő szekrényéhez nyúlni). Édesanyám sajnos nem dolgozik, így teljes mértékben rá vagyunk utalva. Anyagilag jól élünk, de csak azt latom, hogy egyáltalán nem boldog, nem élvezi az életet, és sajnos idegbeteg is (hiába van sok pénze - melyből megjegyzem 5000 Ft-t kapok hetente - most ez relatív sok vagy kevés, de elnézve hogy minden nap számolgatja a hazahozott húszezreseket, semmi. Főleg, hogy ebből mindent nekem kell megvennem)

Soha egyszer nem volt, hogy bocsánatot kérjen, ha kell soha többé nem szól hozzám egy vita után. Minden alkalommal én mentem oda megbeszélni vele a dolgokat, olyankor volt, hogy normálisan hozzá tudott állni. - bár saját magát még akkor sem hibáztatta soha.

Sajnos már feleslegesnek tartom, hogy minden 3. nap leüljek, és egy óráig beszéljek vele, mert egy ördögi korforgásban kezdődik elolrol az egész.

Anyám sem bírja sajnos, de nem tud mit kezdeni, anyagilag rá van utalva. Ilyenkor mondom mindig neki, hogy miért is nem keresett magának egy munkát, hogy legalább valami saját keresete lenne.

Már késő bánat, mert nem vennék fel sehova, független a végzettségétől.

Apám a munkahelxén, vagy csak úgy anblokk az életben, barátokkal, kollégákkal, mindenkivel összeveszett. Több emberrel évekre, valakivel most is össze van veszve. Kiben van akkor a hiba, kérdem én.

Azt szeretném, hogy önálló életet éljek végre, és elköltözzek. Sajnos az iskolában nem teljesítek valami fényesen, és munkával ebben a korban közel nem tudnék annyi pénzt megkeresni, hogy kiszabaduljak ebből a burokból.

Mit tudok tenni?

18/F