Szülők! Ti mit reagálnátok, ha a fiatok ezt tette volna? 20/F

Felnőtt, önálló emberként azt csinálsz, amit akarsz. Nyilvan önálló lakasod/albérleted van, fenn tudod tartani magaddal együtt, nekem a világon semmi beleszólásom non s az életedbe.

Ha otthon élsz, akkor viszont azonnal neki állsz munkát keresni és szépen beszállsz az eltartásodba, vagy mész amerre látsz és élsz, ahogy és amiből tudsz

Én olyan szülő vagyok, aki hagyott ott szakot.

Előszőr is sosem hagynám, hogy ideáig fajuljon a helyzet.

Már gimi elején kitöltetnék egy rakás tesztet a gyerekkel, hogy mi szeretne lenni, ha nincs álma. Aztán egy rakás olyat, hogy mihez van tehetsége. Aztán szépen végigvennénk, melyikhez mik kellenek és ezeket hogyan tudja elérni.

Ha esetleg az első szak csalódás lenne egy félév után, megmutatnám, mit is csinálnak a gyakorlatban azok, akiket kinézett magának. Ha így sem hozza meg a kedvét semmi, kiiratkozhatna. Nem várnám, hogy dolgozzon, elküldeném pszichológushoz, aki segít neki megtalálni azt, amit szeretne csinálni és tudja is.

Majd elküldeném az ehhez kapcsolódó képzésre. Ha fél év után ez sem felel meg neki, elvárnám, hogy adjon a rezsibe, amennyiben otthon lakik. Mindegy, miből. 3 hónapnyi ideje lenne előteremteni a pénzt.

Szerintem az a szülő, akinek a gyereke nem találja, mit szeretne csinálni, az valamit elrontott, ezért viselnie kell a felelősséget és biztosítani az összes lehetséges módszert, hogy a gyereke megtalálja önmagát és rájöjjön, mihez akar kezdeni az életével.

Ennél a képzésnél kivételesen igaza van a kérdezőnek.

Ha unalmas neki a programozás, akkor az égvilágon semmi keresnivalója ott!

Minél hamarabb iratkozik ki, annál jobb.

A többi viszont tényleg szánalmas: ugyanis KELL lennie egy tervnek!

Akár továbbtanulásra, akár munkára.

És a kérdezőnek ezt kellett volna ideírnia.

Az egyik előző írónak van igaza, hogy a szülőnek ilyenkor már szintén kész terv kell, hogy mit csinál - beleértve a pszichológust is, ha kell - de ez a kérdezőt nem menti fel!

Én is így voltam ezzel és szerintem még sokan mások, mert teljesen más elképzelni egy szakot a leírások, mások véleménye vagy a pár órás nyílt nap alapján és ténylegesen megtapasztalni, ott tanulni. Kiválasztottam egy szakot, amiről azt gondoltam, hogy tetszene, de végül az első félévben rájöttem, hogy mégsem ezt szeretném tanulni, mert mégsem érdekel és ezért ki is iratkoztam. Az én szüleim támogatták az ötletet és ők is azt mondták, hogy akkor inkább keressek valami mást, amit szívesebben tanulnék. Ez is történt, kiválasztottam egy másikat, jelentkeztem és megcsináltam a szükséges érettségiket és közben egy másik nyelvvizsgát is, majd fel is vettek és most ott tanulok. Én a köztes időben otthon voltam, nem mentem el se dolgozni, se semmilyen tanfolyamra. A szüleim is csak annyit mondtak, hogy úgy csináljam, ahogyan én jónak látom és ahogyan szeretném. Nálunk ebből nem volt semmilyen konfliktus, abszolút mellettem álltak.

Az valóban jobb lett volna, ha van valami ötleted, hogy hogyan tovább, de azért még mindig nincsen veszve a dolog. Ha már most tudod, hogy inkább mit szeretnél tanulni vagy legalább van valamilyen elképzelésed, akkor annak utána kell járni, hogy mégis hol lehet, milyen, mi kell hozzá stb., illetve ez alkalommal próbáld kicsit alaposabban átgondolni a lehetőségekhez mérten. Ha pedig inkább el szeretnél menni dolgozni, akkor nyilván azt próbáld meg elintézni. Amúgy szerintem ezt a szüleiddel is nyugodtan megbeszélheted, biztosan segíteni fognak.

Értelmes szülő ilyenkor vagy megpróbál meggyőzni, hogy hülyeség volt, amit csináltál és segít találni egy olyan sulit, amit szeretsz, vagy azt mondja, hogy rendben van, de akkor irány dolgozni, aztán majd benő a fejed lágya.

Tapasztalatból mondom: jobban jársz, ha MOST nézel olyan sulit, ami érdekel és szerzel egy normális papírt.

Érettségi után anno elkezdtem a programtervező szakot, de piszok nehéz volt a matek, nekem meg nem volt kedvem tanulni, hát otthagytam az egyetemet és 20 évesen elkezdtem dolgozni. Supportban, és kis cégeknél "mindenes informatikus" minőségben lehúztam 12 évet, aztán elegem lett és munka mellett, levelezőn végre megcsináltam a diplomát. Érdekes mód, amennyire nem ment korábban, felnőtt fejjel csont nélkül végig toltam. Azóta programozó vagyok, jó fizuval és bárcsak hamarabb megcsináltam volna a sulit!