Szülők! Hogyan reagálnátok erre?
Általános iskolában eléggé rossz tanuló voltam, mivel nem érdekelt más csak a játék egészen ballagásig.
Mivel rossz tanuló voltam és 14 évesen nehéz volt eldönteni, mi az ami szeretnék lenni, így apa erőltette a cukrász szakmát.
Ott sem tanultam jól, mert nem érdekelt.
Beszéltem a szüleimmel, de nem válthattam szakmát ezért megbuktam hátha akkor átmehetek másik szakmára.
De ez a suli megszűnt és áthelyeztek egy másik suliba ahol ugyan azt a szakmát tanultam.Már nagyon nem érdekelt és abban a suliban még a tanárok sem voltak hajlandóak segíteni a tananyagban, aztán nem érdekelt és megbuktam.
Utána nagy nehezen válthattam szakmát, de úgy hogy anyával beszéltem, apa pedig inkább csak le cseszett.
Néztünk egy olyan szakmàt anyával ami nekem tetszik.
Elkezdtem tanulni, viszont ott az osztályommal van baj (ezt most nagyon hosszú lenne kifejteni, igy annyit mondok hogy mindenki utál)
Szerettem volna rá megoldást találni, így beszéltem a szüleimmel, akik nem értették meg és nem engedélyezték az iskola váltást (szakma az ugyan az maradna, hiszen màr előre van tervem, hogy hol is szeretnék elhelyezkedni a kereskedelemben).
Lelkileg nem vagyok képes bemenni az iskolába.
És velem soha nem fordult elő ilyen, hogy lógtam volna.
Már beszéltem ofővel is, de nem jutottunk előrébb.
Ő sem tudott nekem segíteni és képtelennek érzem magam, hogy bemenjek az iskolába és éveken keresztül 7-8 órákat egyedül csöndbe üljek végig.Én egy tàrsasági ember vagyok.
Viszont most elég sok az igazolatlanom és ki is rúghatnak emiatt (bár próbálom úgy megcsináli hogy ne rúgjanak ki) de ha az iskolából kapnátok egy levelet vagy egy telefon hívást hogy túl sok a hiányzás vagy, hogy kirúgnak, ti szülők mit reagálnátok?
Tudom, még nem nagyon éltem az életem 17 évesen, de én törekedem arra hogy jó ember lehessek és hogy a későbbiekben a családom elismerje, hogy velem kapcsolatban tévedett.
Viszont elég sok dologgal kell foglalkoznom (amolyan lelki problémákkal) és a családommal sem jó a kapcsolatom és még életképtelennek is mondanak, aki semmit nem fog elérni az életben.
Egyedül érzem magam, hisz nincs mellettem senki, de ettől függetlenül törekszem arra, hogy elvgezzek egy iskolát és legyen érettségim is.
Viszont ha vissza vagyok húzva családi és iskolai oldalról akkor sokkal nehezeb dolgom van.
Ezt mind azért írtam le, hogy ne csak egy rossz lógós kislànynak nézzetek, hiszen nekem van célom és próbálom megvalósítani, de nagyon nehéz így.
De ti egyébként hogyan reagálnàtok az iskolás sztorira?
17/L
Jelenleg 50 darab (ez úgy jött össze, hogy volt mikor egy teljesen napot hiányoztam, vokt amikor csak egy órát)
És mivel nem sokat járok be, így ennyi gyűlt össze.
Szépen kiírtam a dátumokat, hogy orvossal le tudjam igazoltatni ezeket a napokat.
válasza:Én, mint szülő, azt mondanám, hogy több esélyt kaptál már, hogy tanulhass, hogy szakmád legyen, de te sajnos egyikkel sem tudtál élni.
Nem az a megoldás, ha valami nem tetszik, akkor megbuksz, iskolát váltasz, új szakmát tanulsz, de még mindig nincs eredmény.
Én válaszút elé állítanálak:
1. Rendezed a viszonyodat az osztálytársakkal és rendesen tanulsz.
2. Abbahagyod az iskolát és elmész dolgozni.
válasza:Amúgy, arra még egyik szülő se gondolt, hogy nem ártana egy ember az életedbe, aki segít a lelki problémákat is lekűzdeni? Céltalanság, motiválatlanság, ilyen környezet... ezek nem vezetnek jó útra, egyenes út a depresszióba.
Én a helyedben átmennék estire, és elkezdenék sürgősen dolgozni, eladó szakmában könnyen fogsz találni, még ha nem is netto fél milláért.
válasza: válasza: válasza:Nézd, még a legjobb szülő is csak ember. Tök mindegy, hogy más szülő hogyan reagálna a te sztoridra, a te szüleid így reagálnak - ez telik tőlük, és jelenleg ez határozza meg a te helyeztedet. Úgy tűnik, eléggé frusztrálja őket a sikertelenséged, de nincsen eszközük/módszerük a megoldásra - nyilván jobb lett volna, ha nyolcéves korodban elvisznek a nevelési tanácsadóba, de jobb később, mint soha.
Azért itt nemcsak arról van szó, hogy "nincs melletted senki", meg hogy "visszahúz a család és az iskola" hanem az is, hogy te hogyan viszonyulsz a nehézségekhez, a "nemszeretem" feladatokhoz (nem érdekel, tehát nem csinálom meg), milyen problémamegoldási stratégiákkal rendelkezel (megbuksz), milyen a frusztrációtűrő képességed, és hogyan kezeled az emberi kapcsolataidat (társasági embernek mondod magad, de nincsenek barátaid, akik az iskolaváltás ellenére megmaradtak volna barátnak). A "nem bírok bemenni" amúgy depresszióra is utalhat, ehhez viszont szintén nem ártana külső segítséget kérni.
Arra kérd a tanáraidat, mondják meg neked, hol talá
válasza:Szülőként én túl sokat nem foglalkoznék veled. Megbuktál az előző szakiskoládban, innen meg, ha minden jól megy, ki fognak rúgni a lógásaid miatt. Tudomásodra hoznám, hogy 18 éves korodig vagyok köteles gondoskodni róla, utána tartsd el magadat, ahogy akarod.
Magamnak persze föltenném a kérdést, hogy mit kellett volna szülőként másképp csinálnom, hogy ne ekkora csődtömeget neveljek.
válasza:#8 bocsánat, rálépett a macska a számítógépre...
Szóval: Kérd meg a tanáraidat, irányítsanak az illetékes pedagógiai szakszolgálat pszichológusához.
Ami a kérdésedet illeti: én nem engedtem volna idáig fajulni a dolgokat, hanem akkor kerestem volna megoldást, amikor először látom, hogy a gyerek nem hajlandó foglalkozni azzal, ami "nem érdekli".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!