Apám többször megfenyegetett, majdnem megvert, anyám a felbujtó. mit tehetnék?

krónikus beteg vagyok, emiatt otthon kényszerülök lakni, mert nem tudnék fenntartani egy lakást.

35 múltam.

a képlet a következő.

ha bármiben ellentmondok anyámnak, vbagy kifejezem vmiről a véleményem, ami neki nem tetszik, ő rögtön beárul apámnak.

apámmeg jön, rázza az öklét, és tegnap este is kis híján megvert, és megalázóan beszélt velem.

ez ebben a hónapban már többször előfordult, de az elmúlt években is rendszeres.

16 évesen suli mellett már dolgoztam, és dolgoztam egész addig, amíg meg nem betegedtem.

jelenleg fordítónak tanulok, ami otthonról végezhető, hogy ne szoruljak rájuk annyura abnyagilag.

a krónikus testi megbetegedést lelkileg is rosszul viselem, depressziót diagnosztizáltak már évekkel ezelőtt.

tehát nem elég hogy ennyi bajom van, még itthon is szívatnak.

a szüleim teljesen visszaélnek a helyzetemmel.

korábban albérletben laktam, az jó volt.

most már nem tudnám megtenni, mert a munkaképes egészségem oda, és így is hatalmas erőfeszítés minden nap.

amikor végső elkeseredésemben azt mondom, h. öngyilkos leszek, a szüleim, főleg apám válasza: rendben, legyyél, örülni fogunk neki, majd eltemetünk, és kész.

mióta apám nyugdíjas, állandóan itthon van, és még több konfliktusom van vele.

mindig megjegyzéseket tesz a külsőmre (a betegségem miatt változott a testem), ingyenélőnek nevez (évekkel korábban kölcsönkért tőlem negyed milliót, azóta sem kaptam vissza), a betegségemet is úgy kezeli, hogy leszarja.

azt tudnotok kell, hogy apám rettenetesen műveletlen, alacsony iskolázottságú, egyszerűen ostoba, ami arroganciával és nagyképűséggel társul.

rendszeresen megaláz, ha idegen nyelven hall beszélni, ez egyfajta kisebbrendűségi érzet lehet benne, mert ő nem tud.

de például hivatalosan beszélek vkivel angolul vagy franciául, apám meg elkezd ordibálbni, hogy magyarul beszélj, vagy szétverem a fejed.

ha könyvet lát a kezembe, gúnyol, szerinte felesleges időlopás, nem érti meg, h. nekem fontos az olvasás, mégha ő emiatt lustának is tart.

anyám módszere tehát az, h. ha ellentmondok neki bármibe vagy konfliktusunk van, fut apámhoz bemószerolni, mint egy dedós, és ők ketten szépen összefognak ellenem és szívatnak.

már tényleg ott tartok, h. nem bírom tovább.

tökéletrsen egyértelmű számomra, h. ez a 2 állat (nem tudom őket embernek tekinteni) nem szeret engem.

szülő így nem bánik a gyeekével, ahog ők, vagy akkor nem jó szülők.

a betegségemről soha nem beszélünk, nem téma, nem fejezhetem ki ezzel kapcsolatos érzéseimet, szorongásaimat, fájdalmamat.

ők azt várják, ugyanúgy legyen minden, mint előtte.

és mivel nyilván úgy már nem lehet, állandóan bennem laknak és terrorizálnak.