Haragszom a szüleimre, mert nem vettek nekem lakást? Ez normális?
Az lenne a problémám, hogy fura kettősséget érzek, harcolok magamban. Egyfelől magamra haragszom, mert telhetetlennek érzem magamat, és tudom, hogy az is nagy dolog, hogy kitanítottak és támogattak érzelmileg és másnak ennyi sem adatik, de még sem tudom kiirtatni magamból a haragot és sokszor már leplezni sem tudom a szüleim előtt.
Tehát az én sztorim az, hogy Kelet-Magyarországról származom, az ország egyik legkevésbé fizetett megyéjéből, 2014-ben 500 Ft volt a nettó órabérem, amikor utoljára dolgoztam a szülővárosomban 12 órában. A szüleim feneke alá akkor tettek lakást, mikor anya 20, apa 23 éves volt. Anyának biztos szakmája volt, apának pedig a mai napig piacképes, egyik legkeresettebb és legjobban fizetett szakmája. A város többi lakójához képest elég szép summát vittek haza, hitelt nem kellett fizetniük, de annyira rosszul szervezték a dolgaikat, hogy mai napig az autón kívül nincs vagyonunk. Mindig nélkülöztünk és azóta sem tudom, hogy ez ilyen szerencsés helyzetben hogyan történhetett meg. 23 évesen több pénzem van már most, mint a szüleimnek, pedig én aztán nem vagyok elresztve, de 17 éves korom óta minden nyáron dolgoztam. Sajnos valószínűleg az is hozzájátszik a haragomhoz, hogy a környezetemben a kortársaim 70%-nak a szülei ballagásra vagy egyetemista korára vettek saját lakást. Nagyon szerencsés évben érettségiztem, 2013-ban, ekkor volt a béka feneke alatt az ingatlanárak, a barátnőmnek két lakást is vettek Budapesten 9 millió forintért, a másiknak egyet a XII kerben 12 millióért. Mindössze 3 millió forint önerő kellett volna hozzá, amit sok barátom szülője már 18 éve, a gyerek babakorától gyűjtögetett, így simán kijött az önerő. Ha a szüleim önerőt adtak volna és a hitel törlesztőjét kéne magamnak fizetnem, már akkor is saját lábra tudnék állni, lenne egy félig saját otthonom, ahol a lakótársam szinte állná a törlesztőrészletet.
Most itt vagyok Budapesten pályakezdőként, ugyanaz a lakás mára már 35 millióba kerül, családot szeretnék 5 év múlva alapítani és annyira durván próbálok spórolni, hogy belebetegszem pszichésen, már egyszer pánikrohamot is kaptam. Lakótársammal 30m^2 nyomorgunk ketten fejenként havi 70ezer forintot fizetünk, ő is a városomból jött, és próbálunk valahogy vegetálni. Mikor nagyon kétségbeesett vagyok egy dühös hang mindig a fejemben van, hogy ez a szüleim hibája, mert kisujjból kirázhatták volna, amivel segíthettek volna, hiszen a lehetőségük adott volt. Saját ház, hitel nélkül, ajándékba, összesen 1 gyerek, biztos szakma, jó fizetés. Néha elképzelem, hogy elmegyek külföldre és a fejükhöz vágom, hogy most évekig alig fognak látni, köszönjék maguknak, mert máshogy nem lehet majd családom, csak a bizonytalanba. Ezután meg egyből bűntudatom lesz, hogy mégis mit képzelek én, hogy ilyet mondok, örüljek, hogy vab diplomám, fedél a fejem fölött, kaja az asztalomon. Az általuk elszalasztott lehetőség viszont nagyon éget bennem belül. Más szülei nehezebb körülmények között is összetartottak, megszervezték az életüket, az enyémek meg folyamatosan ölték egymást, és a jószerencséjükkel sem tudtak mit kezdeni. Az ő testvéreik érdekes módon nem kaptak semmit és előrébb is jutottak, pedig 22 éves korukig csak egy koliszoba egy ágya jutott nekik. A vagyonuk, házasságuk is stabil. Az enyémeknek meg mindkettő ment a levesbe.
Úgy érzem néha szétvet a harag és tehetetlenség egyvelege és szakemberhez is fordulnék már, de sajnos túlságosan sajnálnám a pénzt pszichológusra.
válasza:a környezetemben a kortársaim 70%-nak a szülei ballagásra vagy egyetemista korára vettek saját lakást.
Kimaradt az esti gyógyszered???
válasza:Én azért regisztráltam most be, mert tetszik a kérdés, és szeretnék rá válaszolni, bár biztosan kapni fogom az ívet, de hát ez van :D
Megértem valahol a kérdezőt. Érdekes, állítolag nagy szegénység van, de én is mindenhol azt hallom/látom, hogy mindenki így vagy úgy de lakással segítik a gyerekeiket.
Ez elég sz.r érzés azoknak, akik nem kapnak semmit, ráadásul belé is rúgnak egyet, hogy teremtsd meg magadnak, lehet elmenni, stb.
Na most kíváncsi vagyok, hogy 50nm2 lakást, ami 30m forint jó esetben pl. Győrben, melyik fiatal fog megvenni magának.
ÉN 25 éves férfiként kijenthetem, ennyiért a büdös életben nem tudnám megvenni, és szerintem nem bennem van a hiba.
Így a megoldás az, hogy lejjebb kell adni...
Az én szüleim is anno évekkel ezelőtt mondták, nem kell aggódjak, a nagyszülői örökségből megoldják a lakhatásom. Ez hihetetlen jól esett, megnyugvást adott, levett egy nagy terhet a vállamról. Csak a mézes madzagot húzták el...
Nos, mire ide értünk, hát nem így alakultak a dolgok. Az örökségi ház anno nagyon alacsonyan kelt el, a telkek nem mennek el, így itt állnak 6 millióval. Felajánlották, vegyek fel a párommal 5 milliót, azért lehet venni egy jó nyaralót, de minden az ő nevükön lesz... Hatalmas vita kerekedett ebből, mondtam, hogy nem fizetek más házába, hiába egyedüli gyerek vagyok és én öröklök majd, nem tudtunk megegyezni. Azt kértem, adják oda a pénzt, és kelet MO-n vennék egy házat, és hozzáraknám azt a keveset amellyel én és a párom rendelkezik. Hallani sem akartak erről, mondták egy fillért nem adnak, Győr egy jó város nem szabad elmenni... Meg csak úgy oda nem adják...
Hozzá kell tennem, évek óta távkapcsolatban élek a párommal, hatalmas segítség lett volna, de nem jött össze.
Az utóbbi hetekben egyeztünk meg, hogy megpróbálják a telkeket eladni, és megveszik egyedül a nyaralót, így az az ő nevükön lesz, de ingyen lakhatunk a házban, egyedül rezsit kell fizetnünk amit használunk.
Mivel veszitenivalóm nincs, belementem, mellette gyűjthetünk saját házra, és amint tudunk eliszkolunk a párommal. Majd kiderül mennyire magyaráznak bele a dolgokba, de nem hiszem egyébként. Viszont elég jó kis segítség lenne a 120 + rezsi albérletek mellett...
Bár amilyen szerencsétlen vagyok, és évek óta vágyakozok és próbálok megtenni mindent, hogy a párommal legyek még ez sem fog összejönni...
Nem a fiatalokkal van a baj, hanem az árakkal. Én most nem is vennék házat, megvárom azt, amíg lemennek az árak a felére, és a tulajdonos szemébe köpve megvehetem a feléért... Mert lefognak menni az árak, ez holtbiztos... Valamikor... Persze ha duplájára emelkedének, az emberek azt is bemagyaráznák, hogy ez teljesen normális, meg kell érte küzdeni...
Kérdező, alapvetően nincs baj a haragoddal, valahol érthető. Másrészt viszont megbénítod magad.
Legyen jó példa, én amennyit tudok a gyerekemnek félrerakok majd havonta, nem elverem a pénzt minden másra. Ha önerőt össze tudok rakni, már büszke leszek magamra....
válasza:"Mert ha mindenki villamosmérnöknek és programozónak menne, akkor ebben az országban minden megbénulna és a villamosmérnökök a programozók sem tudnának itt megélni."
Ezt te se gondoltad komolyan ugye? Szerintem meg ha mindenki villamosmérnöknek és programozónak menne, rengeteg dolgot robotizálhatnánk, és mindenki jobban élne.
Esetleg arról hallottál már hogy a piac árazza be a munkád?
Amúgy a szüleid már ott elcseszték hogy csak egy gyereket vállaltak.
válasza:Az én szüleim eljátszották a családi vállakozást, 2 nagyszülői házat és a saját házunkat. Albérletben élünk, nincs semmijük, egy autó sincs a nevükön, teli vannak hitellel, több 10millió forint az adósságuk.
Az ő eletüket baszták él, nem az enyémet. Nyilván könnyebb lenne nekem is ha többet tudnanak támogatni de annak is örülök, hogy nem kell egyetem mellett dolgoznom és egy háztartásban élünk. Ez van. Ennél jobban kell hajtanom, ha valamit el szeretnék érni.
válasza:környezetemben a kortársaim 70%-nak a szülei ballagásra vagy egyetemista korára vettek saját lakást.
Mi olyan hihetetlen.
Gondolom nem szalagmunkás szülők voltak hanem értelmiségiek..
válasza: válasza:Végtelenül csalódott leszek ha a most 9 éves lànyom így fog vélekedni rólam x év utàn, mert nem fogok tudni neki lakàst venni, ezt màr most tudom.Fàj a szívem, de sajnos ez van.
Önerőt legfejjebb akkor tudok varàzsolni ha eladom apàm megörökölt hàzàt, màshogy nem.
Kedves #23 és #25, kitartást kívánok!
Igen, nagy segítség, ha a szülői házban lakhatsz, aki teheti, az maradjon ott, önmagában megosztani a terheket is nagy előny. Sajnos én 250km-re lakok és ez szóba sem jöhet. Én 18 éves korom óta élek külön a szülőktől, de a 2014-es albérletárak mellett simán fent tudtam én is magamat tartani. Lakótársam 4 évvel fiatalabb, most egyetemista, ő már teljesen más helyzetbe pottyant, mint én, próbálok neki segíteni, közösen főzünk, megosszuk a kaját, eszközöket, kölcsönadok neki pénzt. Én is abban reménykedem, hogy pár év múlva lemennek az árak, de sajnos az érem másik oldala, hogy erős a gyanúm, hogy ezt ismét egy gazdasági válság fogja elősegíti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!