Haragszom a szüleimre, mert nem vettek nekem lakást? Ez normális?
Az lenne a problémám, hogy fura kettősséget érzek, harcolok magamban. Egyfelől magamra haragszom, mert telhetetlennek érzem magamat, és tudom, hogy az is nagy dolog, hogy kitanítottak és támogattak érzelmileg és másnak ennyi sem adatik, de még sem tudom kiirtatni magamból a haragot és sokszor már leplezni sem tudom a szüleim előtt.
Tehát az én sztorim az, hogy Kelet-Magyarországról származom, az ország egyik legkevésbé fizetett megyéjéből, 2014-ben 500 Ft volt a nettó órabérem, amikor utoljára dolgoztam a szülővárosomban 12 órában. A szüleim feneke alá akkor tettek lakást, mikor anya 20, apa 23 éves volt. Anyának biztos szakmája volt, apának pedig a mai napig piacképes, egyik legkeresettebb és legjobban fizetett szakmája. A város többi lakójához képest elég szép summát vittek haza, hitelt nem kellett fizetniük, de annyira rosszul szervezték a dolgaikat, hogy mai napig az autón kívül nincs vagyonunk. Mindig nélkülöztünk és azóta sem tudom, hogy ez ilyen szerencsés helyzetben hogyan történhetett meg. 23 évesen több pénzem van már most, mint a szüleimnek, pedig én aztán nem vagyok elresztve, de 17 éves korom óta minden nyáron dolgoztam. Sajnos valószínűleg az is hozzájátszik a haragomhoz, hogy a környezetemben a kortársaim 70%-nak a szülei ballagásra vagy egyetemista korára vettek saját lakást. Nagyon szerencsés évben érettségiztem, 2013-ban, ekkor volt a béka feneke alatt az ingatlanárak, a barátnőmnek két lakást is vettek Budapesten 9 millió forintért, a másiknak egyet a XII kerben 12 millióért. Mindössze 3 millió forint önerő kellett volna hozzá, amit sok barátom szülője már 18 éve, a gyerek babakorától gyűjtögetett, így simán kijött az önerő. Ha a szüleim önerőt adtak volna és a hitel törlesztőjét kéne magamnak fizetnem, már akkor is saját lábra tudnék állni, lenne egy félig saját otthonom, ahol a lakótársam szinte állná a törlesztőrészletet.
Most itt vagyok Budapesten pályakezdőként, ugyanaz a lakás mára már 35 millióba kerül, családot szeretnék 5 év múlva alapítani és annyira durván próbálok spórolni, hogy belebetegszem pszichésen, már egyszer pánikrohamot is kaptam. Lakótársammal 30m^2 nyomorgunk ketten fejenként havi 70ezer forintot fizetünk, ő is a városomból jött, és próbálunk valahogy vegetálni. Mikor nagyon kétségbeesett vagyok egy dühös hang mindig a fejemben van, hogy ez a szüleim hibája, mert kisujjból kirázhatták volna, amivel segíthettek volna, hiszen a lehetőségük adott volt. Saját ház, hitel nélkül, ajándékba, összesen 1 gyerek, biztos szakma, jó fizetés. Néha elképzelem, hogy elmegyek külföldre és a fejükhöz vágom, hogy most évekig alig fognak látni, köszönjék maguknak, mert máshogy nem lehet majd családom, csak a bizonytalanba. Ezután meg egyből bűntudatom lesz, hogy mégis mit képzelek én, hogy ilyet mondok, örüljek, hogy vab diplomám, fedél a fejem fölött, kaja az asztalomon. Az általuk elszalasztott lehetőség viszont nagyon éget bennem belül. Más szülei nehezebb körülmények között is összetartottak, megszervezték az életüket, az enyémek meg folyamatosan ölték egymást, és a jószerencséjükkel sem tudtak mit kezdeni. Az ő testvéreik érdekes módon nem kaptak semmit és előrébb is jutottak, pedig 22 éves korukig csak egy koliszoba egy ágya jutott nekik. A vagyonuk, házasságuk is stabil. Az enyémeknek meg mindkettő ment a levesbe.
Úgy érzem néha szétvet a harag és tehetetlenség egyvelege és szakemberhez is fordulnék már, de sajnos túlságosan sajnálnám a pénzt pszichológusra.
Arra válaszoljatok ti proli kapitalisták, hogy:
Ha 100 millió lenne egy átlag 30nm2 garzon, akkor is azt loknetek itt a fiataloknak hogy ez a piaci ár kuzdj meg érte ha akarod
???
86, van némi átmenet kutyaszarfalva és pest között. Mi megyeszékhelyen vettünk, informatikusok vagyunk, van elég munkalehetőség.
Van egy barátnőm, 22 éves, na ő tényleg nulla támogatással kezdett mert a szülei meghaltak, nem örökölt semmit. Párjával mégis összeházasodtak, gyereket vállaltak és szintén most vettek csokos lakást egy kisvárosban. Én csak hiszti szagot érzek a kérdező felől, hiszen még rendesen utána sem járt a dolgoknak, hogy hogy lehetne egyről a kettőre jutni.
Kedves Kérdező!
Nagyon megértelek és látszik mennyire komoly gondolkodásod van, hogy nem irkálnál alá három gyereket a 10 milláért úgy, hogy fogalmad sincs a gyereknevelésről. Nagyon komoly és céltudatos ifjú hölgy vagy, nekem nem volt ennyi eszem 23 évesen. Most 37 vagyok és talán másképp látom a fiatalságomat, hol csesztem el a dolgokat. Mai fejemmel tanultam meg bánni a pénzzel. Annyi írható a mentségemre, hogy a szüleimtől semmi jót nem láttam ezzel kapcsolatban. Azt láttam, hogy anyám sakkozik a számlákkal, ha kell valami, akkor rögtön hitel. Jó példa. Én is egyedüli gyerek vagyok. Szüleim felépítettek egy nagy kertes házat, abban nőttem fel, de ezzel kifújt. nem jártunk nyaralni, étterembe, szórakozni sehova!!! Egy bútorra sem volt pénzük soha. Apámnak jó szakmája volt. A 90-es években komoly vállalkozása lehetett volna, milliomos lehetett volna, ha van kis sütnivalója, de Ő inkább kocsmázott meg cigizett, hozta a sört haza es egyebek. Nagyon nem azon járt az esze, hogy juthatna előbbre vagy hogy az egyetlen gyerekének megteremtsen valamit. Amit örökölt a szülei házából azt is mind elherdálták. Eszébe sem jutott se neki, se anyámnak, hogy van egy gyerekük, akit el kellene valahogy indítani az életbe. Én is dühös vagyok rájuk. Diákhitellel indítottak az életbe, amit még most is nyögök, igaz már a végét, na de akkor is. Én ezt kaptam útra valónak. Nekem úgy alakult az életem, hogy egy nagyon remek ember lett a férjem, aki tudott bánni a pénzzel és engem is Ő vezetett rá, mit hogyan kellene csinálni. Nekünk szerencsénk volt, illetve Isten velünk volt. Az anyukájától kaptunk kis önerőt, amihez hozzátéáve tudtunk venni az agglomerációban egy nagy családi házat, akkor már három gyerekünk volt, az első kettő albérletbe született Budapesten. Aztán amikor bejött a CSOK, fogtuk eladtuk a házat és építkeztünk, de mi akkor mikor bejött a 10+10 és akkor 25 M volt egy 90nm es újépítésű az agglomerációban. Van rajta néhány milla hitel pár évig, de ezt sajnos nem köszönhetem a szüleimnek. Autót kell cserélni, mert az enyém húsz éves, most arra gyűjtünk. Férejm hitel ellenes, pedig a jövedelembe simén beleférne még egy autóhitel...Igaz, most minden fillért átgondolok, hogy mire adok ki, így józanul átgondoltan tudok félre tenni egy komolyabb összeget havonta. A szüleimnek soha semmilyen félretett pénze nem volt.
Akik írták, hogy gondolja kérdező, hogy a szülőnek kötelessége segíteni a gyereket? Komolyan? Normálisak??? Azért szüljünk, hogy 18 évesen viszlát apukám, boldogulj, ahogy tudsz? Szerintem nagyon nem így van. Az más kérdés, ha a szülő nem tud, mert nem elb... ssza a pénzt, hanem annyi a jövedelem, hogy abból nem tud mit félre tenni... De szerintem az a normális, hogy a szülő arra törekszik, hogy tudjon valami életkezdési segítséget adni a gyerekének, főleg, ha az egy szem gyerek és nem arra, hogy sz. rok rá, majd megoldja ahogy tudja. Kérdező meg írt egy -két dolgot a szüleiről, ami alapján azt mondom, hogy önzőek és nekik nem lett volna való gyerek, ahogy az enyémeknek sem.
Volt egy másik kommentelő, akit szintén nagyon sajnáltam. A szülei nem adják nekik azt a pár millió örökséget, hanem ülnek rajta, meg az Ő nevükre menjen a ház. Pofám leszakad komolyan. Szégyelljék magukat az ilyenek. Még, ha egy drogos alkeeszról lenne szó, azt megértem, de a srác jóravaló, becsületes, szeretne összeköltözni a párjával... Szóval ne magyarázza be nekem senki, hogy ez a természetes szülői hozzáállás.
A szüleim egyébként mai napig hitelre vesznek mindent, ha kell nekik valami, most pl egy tévét. Mindig van valami áruhitelük. Lemegy az egyik, utána vesznek mást...
Kérdező sajnos a helyzeten változtatni nem tudsz. Szüleid nem sok jót érdemelnek tőled. Talán az a lehetőséged van, hogy találsz egy rendes párt magadnak, aki hasonló, mint a férjem és ketten együtt tudtok apránként haladni. Azért még nagyon fiatal vagy! Fel a fejjel!
Igen, de 2013-ban alacsonyabbak voltak az árak, mint 2009-ben. Akkor volt a mélypont. A válság idején, 2008-ban tetőzött, utána 2013-ig minimum reál, de nominál áron is csökkent.
www.ingatlannet.hu/statisztika/Budapest
Ha itt beírom a kalkulátorba a 54nm-t 2013-ra átlagárként 10 milliót jelez.
Kérdező, pár fontos szempontot nem vettél figyelembe még:
1. Ha találsz magadnak párt, a lakás költség feleződik.
2. Te nő vagy, a párod ezért jó eséllyel jobban fog keresni mint te.
Már is bejött a képbe egy simán 3-szoros szorzó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!