Miért tiltja sok szülő a szépségápolást?

Nem álltunk rosszul anyagilag, vagy legalábbis filléres gondjaink szerencsére nem voltak, apukám egy időben külföldön is dolgozott.

Ruhákat nem kaptunk, volt egy nadrágom meg 5-6 felsőm, ill egy pár cipőm per évszak, de ez akkor valahogy nem zavart, sose volt több, ill a lányok a környezetemben is max a kínaiból vásároltak, úgymond, ez volt az átlag.

Viszont apukám valamiért nagyon haragudott a smink és a kozmetikum minden formájáért, erre még anyu se mert pénzt adni, holott mindketten kerestek.

Többnyire volt otthon egy flakon olcsó sampon, meg egy olcsó tusfürdő nekünk, "gyerekeknek", a szülőknek meg egy-egy rendes átlagmárkás, mert hogy ők már nem pancsolják el.

Szóval a zsebpénzemből (heti 500Ft) többnyire sampont, hajbalzsamot, tusfürdőt, dezodort, ritkán sminket (fél évente egy korrektor és egy szempillaspirál) vettem.

Anyukám törődik magával, fodrászhoz, kozmetikushoz jár, festi a haját, sminkel, sőt, apu is nagyon igényes magára (3 hetente fodrász, jó minőségű parfüm, férfi létére nagy figyelmet fordít a bőrápolásra), nem is idősek (40-es korosztály voltak akkoriban).

Mégis vita volt a sminkből, a szőrtelenítésből, a jobb kozmetikumokból (tehát hogy ne literes csalánsampont és a legolcsóbb tusfürdőt kaphassuk, hanem dm sajátmárkásat, az se sokkal drágább, és jó)

14-19 éves korom közt volt ez az időszak, korábban engem se érdekelt, aztán elköltöztem.