Ti Hány évesen költöztetek el otthonról?

19 éves voltam.Apám meg nevelőanyám "nevelt".Édesanyámat nem láttam 16 évig.Apámnak dolgoztam ,pizzériája volt.Fizetést nem kaptam,szabadnapot nem kaptam.Felkerestem anyámat,azt mondta oda költözhetek hozzá.Így is tettem.Bántalmazott gyerek voltam egyébként is,a nagykorúságom sem változtatott a bántalmazásokon.Anyám is az anyjánál lakott akkor,nem volt egy leányálom,mert egy szobában voltunk anyám a barátja(bár Ő nem sokat volt otthon) a féltesóm meg én.Anyám egy családi napköziben dolgozott,oda felvettek engem is,melette szórólapoztam.Télen hajnalban keltem,hogy a családi napközi elött kiszórjam a lapokat.Aztán találtam munkát Budapesten egy gyrososnál,ott egész jó fizetést kaptam.Aztán lett barátom,összeköltöztünk,vendéglátásban dolgoztam továbbra is,majd váltottam munkahelyet,egy családi napköziben dolgoztam megint,aztán 22 évesen megszültem az első fiúnkat,két évre rá a másodikat és most várom a harmadikat.Gyerekezés melett szakmát tanultam(kisgyermeknevelő),most meg gyerekápolónak tanulok.Majd szeretnék védőnőnek tanulni egyetemen.Most 26 éves vagyok.Nehéz felküzdeni magadat a nulláról,de harcolni kell...

Tényleg nulláról indultam mert apámnál ugye fizut nem kaptam ezer ft-al a zsebembe jöttem elnotthonról,anyámnál sokszor fűtés sem volt,mert nem volt pénzük fára stb.Ételt is nagyon minimálisan ettünk,éppen hogy életbenmaradjunk.

18 évesen, mert könnyebb volt költözni a jó munkáért mint naponta ingázni. szüleimmel jó a kapcsolatom, szóval nem menekülés volt, egyszerűen csak saját életteret akartam már akkorra. Rokon házába költöztem, szóval előnnyel indultam. A ház mára az enyém, megvásároltam, ahogy megegyeztünk a rokonommal. 29N

Csak munka volt, AKKOR nem tanultam. Most munka mellett igen.

26 évesen. Addig otthon éltem. Jóban voltunk, így "menekülni" nem kellett. És eddig tartott, mire összegyűjtöttem a megfelelő önerőt egy saját lakáshoz. Középiskola után kezdtem dolgozni. Mellette levelezőn folytattam a tanulást.

Adtam haza pénzt, magamnak vásároltam személyes cuccokat, de kevesebb kiadásom volt, mintha albérletbe mentem volna. Pl. mosószerekre, tisztítószerekre, otthoni kajára nem kellett költenem.

20 évesen a fővárosba amikor kezdtem az egyetemet.

Nagyon félénk,csendes visszahúzódó lány voltam, nagyon durva volt az első pár hónap a fővárosban :D

De aztán lettek új barátok,törzshelyek,szerelem,kialakult itt az életem:)

Azóta már lediplomáztam és a barátommal egy saját kis lakásban élünk,van egy kutyánk és minden oké :D

24Np

25 ėvesen. Suliba bejárós voltam, utana katonaság (ekkor mėg otthon "laktam")

Az akkori párommal költöztünk össze kb 40 km re a szülőktől. Igaz az első 3 hónapba otthonról jártam hozzá. Annyi idő alatt találtam munkát stb stb...

Heh, itt mindenki ilyen korán le tudott lépni?

Én csak 32 éves koromban tudtam. Addigra jött össze annyi, hogy saját lakást tudjak venni, mivel a szüleimmel jóban vagyok és semmi értelmét nem láttam annak, hogy ugyanabban a városban albérletet fizessek, inkább félre tettem a pénzt saját lakásra.

21 evesen. Ugyanabban az utcaban vettem hazat ahol a szuleim laktak. Nem kellett menekulni, nalam termeszetes volt hogy felnottkent önálló eletet elsz.

Volt munkam, kajaval meg takaritassal feltalaltam magam.