Sokan gondolkodnak így a mai fiatalok közül, hogy amíg nem muszáj (nem küldik őket), addig otthon lébecolnak?

Nem tudom, mennyire általános ez a jelenség, de a gyerek viselkedése alapvetően a szülő nevelését tükrözi vissza.

Itt nem is elsősorban a költözés időpontjára gondolok, hanem arra, hogy valaki nem dolgozik, nem is jár iskolába és otthon eltartják. Aztán a szülő kuncsorog neki, hogy inkább fizeti neki az albérletet, csak költözzön el.

A szülőknél lakás akkor normális dolog felnőtt, dolgozó gyereknél, ha egyébként ő spórol, kihasználja, hogy sokkal kevesebb költsége van, mintha albérletben lakna, és próbálja összerakni az önerőt egy lakásvásárláshoz. Ha elszórakozza a pénzét, vagy akár ad a szüleinek, de a hosszú távú mamahotelre rendezkedik be, azt én lelkileg retardált embernek gondolom: nem akar párkapcsolatot, nem akar családot, nem akar felnőtt életet, csak végtelen hosszúra nyújtaná a kamaszkort. Bízom benne, az én gyerekeim nem lesznek ilyenek.

Olyat nem ismerek, aki nem is tanul, nem is dolgozik, megtehetné, de mégsem költözik el.

A saját ismeretségi köröm nyilván nem reprezentatív adat. :) Nem ismerek felmérést sem erről, de azt nem hinném, hogy trendről lenne szó.

Más esetben meg lehet azt érteni, hogy a mostani lakás- és albérletárak mellett nehezen tud mozdulni az ember, még ha akar is.

Annnnyira savanyú a szőlő. Most miért kell általánosítani? Vagy úgy egyáltalán foglalkozni a fiatalokkal? Ha most itt beléd sulykolják hogy igen így van akkor kimész az utcára és megölöd aki 18 felett még otthon lakik?

Átlagban azok a fiatalok akiknek mondjuk nincs párja, vagy csak még nem tudnak pénzügyi okok miatt összeköltözni/elköltözni otthon maradnak mikor már dolgoznak is. Persze azokban a helyzetekben leginkább ahol a szülő nem cseszteti a gyerekét és jó a kapcsolatuk.

Másodszor, igen vannak amikor a gyerek csak otthon lébecol, és vagy munkanélküli tartósan, vagy dolgozik de semmit nem csinál otthon. De nem ez az általános, le lehet higgadni.