Szerintetek mennyire a szülő felelőssége, hogy a gyerek meddig jut, mire viszi? Illetve mennyire feladata arra törekedni, hogy minél sikeresebb felnőttet faragjon a gyermekéből?

Én azt mondanám, fele-fele.

Lassan lecsúszott családból származom, olyan mutogatásba volt jólét, tehát volt tető a házunk felett, de a legolcsóbb párizsit kellett venni mindig és volt hogy alig volt kaja a hűtőben.

Bár a szüleim kiskoromban igyekeztek támogatni, pld helyi táborok, foglalkozások, de a pénzügyi kultúra csapnivaló volt otthon. Ugyanígy, anyum egy olyan ágazat felé akart terelni, amit eleinte magaménak éreztem, majd egyáltalán nem. Belémneveltek egyfajta megfelelési kényszert, amit most nagyon nehéz levetkőznöm, pedig már hátráltat.

Nagy pozitívum, amit adtak, hogy én nem akartam tehetséggondozó gimibe menni, de rábeszéltek. Az ottani évek nagyon kinyitották a szemem, minden évben utazhattam a jó jegyeim miatt, Európába, pár hétre Amerikába is.

Onnantól döntöttem el, hogy változtatni akarok a rossz anyagi körülményeken, máshogy akarok élni 10+ évnyi jobbára nélkülözés után.

Onnan már saját ambíciók hajtottak, bőven volt hogy a szülők nem támogattak, sőt kicsit keresztbe is tett a család. A pénzügyi kultúrám nem volt rossz, de igazán csak a férjem hatására változott nagyon jó irányba.

Hozzáteszem, szeretem anyukám, de engem nagyon keveset dicsért, másnak mindig dicsekedett az elért eredményeimmel (pedig az utóbbi 10 évébe az életemnek kevés ráhatása volt). Mostanában, hogy megvettük a lakást, hajlamosabb áradozni rólunk a szemünkbe is, nem csak másoknak.

Hogy másik példát is hozzak:

egy régi barátnőm, ketten testvérek. A szülők túlféltették őket, főleg a nagyobb lányt, durva betegség miatt (diéta, gyógyszer, májelégtelenség hirtelen fennállhat ergo állandó ideg). Emellett mindent megvettek, megadtak nekik. A nagyobbat olyan szak felé vitték amit annyira nem akart, igaz nagy nehezen elvégezte. Ez 10+ éve volt de azóta haragszik rájuk, mindenbe belekezd, normális melója, szakmája nincs, mintha nem is a realitásban élne, otthon él. A másik lány ellenállt és ment olyan szakra ami érdekelte, aztán pár év meló után vállalkozásba kezdett, jól megy, ügyesen dolgozik, tök normális, rég elköltözött otthonról.

Ugyanaz a háttér, két teljesen eltérő ember.