Mit lehet tenni ha az "apa" nem fogadja el a saját gyerekét, az egyiket?

20!

És akkor minfogntortenni szerinted? Semmi. Egészen konkrétan semmi

Én is rögtön arra gondoltam, mint 18-as.

Hogy valószínűleg anyuka addig hisztizett, erőszakoskodott, mire a férj belement az örökbefogadásba, de lelkileg igazából nem kívánta ezt. És mióta megszületett a sajátja, még jobban akadálynak tekinti a nagyot. Kétségkívül nem intelligens ember, de legyen ez örök tanulság minden feleségnek, aki tűzön-vízen át rá akarja venni a férjét gyerekügyben olyasmire, amit ő nem akar.

Hadd jegyezzem meg, hogy ezzel analóg eset lenne az is, ha mondjuk a férj 2 gyereket akarna, a feleség "megoldaná", hogy harmadszor is teherbe essen, aztán csodálkozna, hogy a harmadik gyerekkel ellenséges a férj.

Ezekben a dolgokban különösen fontos, hogy ne legyen egyik fél sem erőszakos, és minden döntés és kompromisszum jó lélekkel szülessen meg.

Persze kérdés, hogy MOST mit lehet csinálni? Szerintem nem sokat. Egyik alternatíva, hogy elválik, ezzel bizonyos problémákat megold az anya, de generál helyette újakat. A pszichológushoz fordulás jó ötlet, de ha a férfi nem nyitott rá, akkor szintén nem használható.

Kérdező azt sem írta, hogy amikor a "nagymama" rászól, az vajon a férj édesanyja vagy anyósa? Ha az anyósa, akkor mondanom se kell, hogy a családi légkör csak még mérgezettebb lesz. Ki örülne annak, ha az anyósa belepo...ázna a gyereknevelésébe?????

Nem mindenki alkalmas arra, hogy örökbefogadjon egy gyereket. Egy házaspár mindkét tagjának egyformán kell akarnia. Sajnos azonban előfordul olyasmi, hogy csak az egyikőjük vágyik az örökbefogadásra, a másik meg boldognak akarja látni a párját ezért belemegy.

Ismerek olyan szülőket, akinél van vér szerinti és örökbefogadott gyerek is és mindkettőt ugyanúgy szeretik mindketten. És sajnos ismerős a kérdező által leírt szituáció is.

Egy barátom felesége nagyon szeretett volna örökbefogadni, de a barátom azt mondta, hogy vagy saját gyereket szeretne, vagy ha nem lehet, akkor nem akar gyereket.

Gondolom, hogy a szóban forgó apa is így gondolkozott, csak hagyta magát meggyőzni. Eszemben sincs védeni, borzasztó, hogy így viselkedik a gyerekkel, de valószínűleg sajnos nem fog megváltozni. Megkapta a saját gyereket, akire vágyott. A nagyobbik kislányt nem tekinti sajátjának. Nagyon sajnálom, hogy így viselkedik. Remélhetőleg a család többi tagjának a szeretete kárpótolja a kislányt az apja rideg viselkedéséért.

Valószínűleg azért mert örökbefogadott. Ősi ösztön, hogy az apaállatok a saját génjeiket akarják továbbadni, ezért más apától származó kölyköt nem viselnek el, ez minimális szinten bár de tovább él az emberben. Atavizmusnak hívják. Valószínűleg ez lenne akkor is ha a kislány az anyának saját gyereke lenne, de az apának nem. A kicsi hordozza apuci génjeit, persze hogy az a kedvenc. Csak az embert az különböztetné meg elvileg az állattól, hogy van erkölcse, kultúrája stb. ami felülírja az atavisztikus maradványokat. Ha már belement az örökbefogadásba (csak akarnia kellett ha a tanfolyamon nem szűrték ki) akkor legalább nem kellene éreztetnie a kislánnyal hogy nem tekinti a gyerekének. Sok szülő vérszerinti testvérekkel is kivételez, de az értelmesebbeknél is előfordul hogy az egyiket jobban szeretik, csak ők nem mutatják, nem éreztetik a gyerekekkel.

Itt segíteni te nem tudsz, kérdező. Az apát kellene elvinni egy szakemberhez, aki segít kideríteni, hogy valójában mi áll a viselkedése mögött és aki elmagyarázza neki, hogy a kislány, mivel örökbe fogadták, már kvázi a sajátja, tehát felelősséget vállalt érte, visszaadni nem lehet. Ki kellene deríteni, hogy konkrétan mi dühíti a fickót ha a kislányra néz, feloldani ezt a dolgot hogy legalább hagyja békén a gyereket ha már szeretni nem tudja.

Kíváncsi lennék egyébként, hogy amíg csak a kislány volt, szerette az apa, foglalkozott vele, örült neki? Vagy már akkor is úgy gondolta hogy oké, az asszony gyereket akar, legyen neki és nem foglalkozott különösebben vele?