Kérnek tőlem tanácsot, majd juszt is az ellenkezőjét teszik - miért jó ez a szüleimnek?

Mindig ezt csinálták, de most az elmúlt 1-2 hónapban egyszerre hallgatom mindkettőjüktől a panaszáradatot, úgyhogy kicsit besokalltam.

A történet a következő: édesanyám okosórát, édesapám pedig telefont szeretett volna venni magának nemrégiben. Nekem van mindkettő, mindkettővel maximálisan elégedett vagyok.

Az órát lassan 1 éve használom, imádom. Anyukám kérte a tanácsom, hogy milyet válasszon magának, megadta a prioritásokat (ne kelljen gyakran tölteni, működjön úgy is, ha messze van a telefontól). Én mondtam neki, hogy az a típus, ami nekem van, pont tökéletes erre a célra, másfél-két hónapot bír egy töltéssel, és ha az utcafronti emeleti szobámban hagyom a telefonom, és én a ház mögötti kertben vagyok, akkor se szakad meg a kapcsolat. Nagyon megörült az ötletnek, megköszönte a tippet, majd pár nap múlva hazaállított valami teljesen más órával. Azóta hallgatom a panaszkodást, hogy néhány napot bír csak egy töltéssel, és ha a telefonja a szomszéd szobában van, akkor már szétkapcsol az egész, emiatt MINDEN NAP panaszkodik nekem többször is, meg jön azzal, hogy csináljak már vele "valamit".

Édesapám szintén hozzám fordult telefon-ügyben, kérdezte a véleményem, kölcsönkérte a telefonom hogy megnézegesse, dicsérte hogy mennyire tetszik neki, meg hogy másoktól is jókat hallott róla, erre egyik nap küldi a fotót, hogy vett új telefont, persze nem olyat, amilyet mondtam, hanem ugyanannak a modellnek az újabb verzióját, amivel évek óta szenved és gyűlöli. Tőle is napi szinten hallgatom, hogy hogy lehet ilyen szemetet gyártani, ez nem működik, az nem jó... Eleve hallgathatott volna rám, de azon túl szerintem a konkrét készüléknek, amit megvett, valami baja van, de hiába mondom neki, hogy küldje vissza amíg garis, nem teszi, inkább csak szidja.

Ez csak két példa, ami éppen most aktuális, de sok mindennel eljátsszák; kikérik a véleményem, utána csakazértse azt teszik, majd utána nekem panaszkodnak.

Másnak is ilyenek a szülei?

Ha kérdeznek, utána miért nem hallgatnak rám?

Ha úgyse hallgatnak rám, miért kérdeznek?

Ha tudják, hogy én eleve elleneztem az adott dolgot, miért nekem panaszkodnak, miért tőlem várják - utólag - a csodát, a megoldást?

Mi ebben a jó? Miért csinálják?