Anyám az aki teljesen földbe tiporta az önbizalmamat, és mindig is lenézte azt a személyt aki vagyok. Kezd lassan elegem lenni, miért nem tudja megérteni?

16 éves lány vagyok. Rengeteg hátrányossággal rendelkezem : lobbanékonyság, türelmetlenség, a fóbiáim (hemo {vér} és arachno {pók}) fóbiák.

Azonban vannak előnyeim is mind bármilyen más embernek,azonban anyám ezt nem látja,és nem is akrja látni. Amióta tudom magam,azt kell hallgassam,hogy semmi nem lesz belőlem (jó tanuló voltam mindig,de a mateket sose értettem,gimi óta az is jobban megy) nem vagyok jó semmire,és tönkre tettem az élete egy részét. Erőszakos is volt már velem,pl. mikor szépen megmondtam a véleményemet valamiről,és neki nem tetszett. Kaptam már nem egy pofot és nem egyszer állt húzogatni a hajamat csak mert nem olyan vagyok ahogy ő szeretné. Folyton ordibál,olyan mintha egy bolond asszony lenne,emellett nagyon kétszínű is. Mindenkit kibeszél a családból,majd aztán jó pofizik velük,a barátaimmal is ezt teszi.

Ma telt be a pohár amikor megint elkezdte a hülye dumáival,én fel álltam s mondtam,hogy hagyjon békén. Ő megfogta a kezemet megszórította s erőszakkal ott tartott magánál. Én nem engedtem magam de rálökött az ágyra és a hátamra támaszkodott ami által a bal kezemre tettem a súly és nagyon elkezdett fájni. Nem ez az első alkalom amikor fizikai fájdalmat okoz nekem,mégis úgy tesz mintha megsem történt volna. Ezután megmondtam neki,hogy hagyjon békén mert ő nem képes többre annál minthogy idegesítsen és az dörgölje az orrom alá,hogy egy semmirekellő vagyok. Felmérgelődőtt és letekert egy pofont,hogd milyen pofátlan vagyok és tiszteletlen. Én megmondtam,hogy nem tudok olyan felnőtett tisztelni aki a kellő tiszteletet (mégha kisebb is) nem adja meg a másik félnek,mert ez kettős dolog. De ő folyton csak megaláz engem. Erre befogta a száját és elment a szobájába. S most én vagyok a rossz ésna tiszteletlen,de egyszerűen nem tudtam magamban tartani a már évek óta felgyűlt sértetséget.