Nem szeretem a szüleimet? Létezhet?
Szüleim nagyon zárkózottak. Elvannak a saját kis világukban, a saját világnézetükkel és bármi ami attól különbözik azt lenézik. Ha ember akkor meg le is hülyézik.
Semmi nem jó nekik. Nővérem egyetem alatt összejött egy 35 éves férfival. Semmi nem tetszik anyáméknak. A kora, az életmódja, a világnézete (szerintem irigyek is, mert jobb módú, mint mi). Mostani divatú nagy szakállat hord. Szüleim meg innentől kezdve bárkin meglátnak olyan szakállat, az az ember nekik onnantól egy utolsó mocsok szemét. Nyiltan nem mondják ki, persze, csak ahogy ránéznek meg beszelnek róla, a hangsúly.
Én "mintagyerek" vagyok kvázi, csinálom az egyetemet, mellette beléptem szakkollégiumba és vezetőségbe is bekerültem. Rengeteget fejlődtem, és végre vannak barátaim. De az se tetszik nekik. Szapulják meg lenézik az egészet, mert szerintük csak az egyetemre kellene figyelnem (sose jártak egyetemre mégis érdekes módon annyira jól ertenek mindenhez hogy hihetetlen)
Mikor kissebbek voltunk, (inkább amíg nem kerültünk ki a világba) addig jó viszonyban voltunk. Mióta kikerültünk az általuk felépített kis burokból, többször is visszakűldte számomra az élet, hogy k_rvára nem úgy mennek a dolgok ahogyan lefestették nekünk.
Letezhet, hogy emiatt nem szeretem őket? Más a viszonyunk mostmár, és sok jót sem tudok rájuk mondani. Igen anyagilag megadtak sokmindent, de helyette jobb lett volna ha életrevalóságot és helyes világképet adnak.
válasza:Klasszikus mérgező szülők, nárcisztikus személyiségzavarral.
Ez nem a "tisztességesen felnevelni a gyereket" kategória, mert ha egy gyerek tisztességesen van felnevelve, akkor kiegyensúlyozott, magabiztos, önálló felnőtt lesz belőle, akinek jó a kapcsolata a szüleivel. A kérdező által felvázolt helyzet ennek pont az ellentéte.
Az ilyen undorító "szülők", akik számára a gyerek egész életében csak bokszzsákként meg lábtörlőként funkcionált, megérdemlik, hogy idős korukban rájuk se nyissák az ajtót. Mást úgyse lehet velük tenni, mert megváltoztatni már nem fognak és nem is akarnak, és minél tovább marad valaki a közelükben, annál jobban megmérgezik.
válasza:Hetes!
Nem kizárt, hogy az van amit mondasz. Eleve burokban neveltek, egyetemen nyílt ki számomra a világ, szüleimet előző karácsony óta figyelem kritikus szemmel.
A klasszikus kamaszkori lázadás kimaradt nalam is meg nővéremnél is.
Rámerőltették a jogsit egy idegbeteg vadbarom oktatóval, nem engedtek gimiben dolgozni azzal az indokkal, hogy nekem a tanulás a fontos és ha nagyon akarok van itthon elég munka. (Mai napig felb_sz ez a mondat). Azokban az években sem lázadtam.
Eleve nem tűrik, hogy bármi heves érzelmet kimutassunk. Anyám sokszor leordította rólam a keresztvizet, utólag jöttem rá, hogy amiatt mert vagy rossz napja volt es en voltam kéznél, vagy kiadott valami feladatot ugy h nem mondja el hogy kéne/szeretné és elhord mindenféle idióta hülyének mert nem úgy csináltam mint ő.
(Esetleg az ő apját bünteti bennem, mert elvileg nagyon hasonlítok jellemre az öregre, én sajnos nem ismertem. Rossz volt a viszonyuk annyi biztos)
Nyílt kommunikáció nincs a családban. Se noveremtol se tőlem nem kértek bocsánatot egyszer sem (pl mikor anyám leüvölt negyedikes koromban). Passziv agresszivak asszem ez a szakkifejezes erre.
Szumma szummarum, jó eséllyel el vagyok maradva lelki szellemi érésben
válasza: válasza:Kedves Ashitaka.
Első körben is meg kell néznünk hogy a szüleid hogy viszonyulnak egymáshoz? Szeretik egymást? Hogyviselkednek egymás között? Esetleg a nagyszülőkkel mi a helyzet? Gyanítom hogy a nagyszüleid között volt valami bibi. (Pl: alkoholizmus, családon belüli erőszak stb) amennyiben így van akkor ne is várj a szüleidtől mást. Ha a szüleid és az ő szülei között nem alakul ki bizalmas kapcsolat akkor értelem szerűen köztetek se fog. És gyanítom hogy a szüleid között sem. Kérdésedre a válasz igen létezik olyan hogy valaki nem szereti a szüleit. Egy olyan szülőt aki nem hiteles nem is lehet szülőként szeretni. Tehát egy szülőnek mind biológiai mind lelki szempontból nagyon fontos szerepe van. Az aggódás: igen egy szülő aggódik a gyereke miatt, de nem zárja arany kalitkába. Az hogy túl aggódik mindent ez azt jelenti hogy nem bízik a képességeidben ezáltal a saját nevelésében sem. Gondolom te se szereted magad. Írtad hogy vannak barátaid mostmár tehát voltak önértékelési problémáid is. És még vannak is mert a mai napig nem tudod magad elfogadni. Én azt tanácsolom hogy először tégy rendet magadban. Kemény meló de megéri. Ezzel együtt jár az hogy a szüleid elfogadod olyannak amilyenek, és tovább lépsz. Nem szabad ezen pörögni mert az életedből veszítesz értékes időt és egy olyan pohárba próbálsz vizet tölteni amit csak te látsz de valójában nem létezik. A szüleinek meg ajánlok egy jó pszichológust. Ebbe semmi ciki nincs.
Kedves Crowensoul!
Téged az Istenke küldött? :D Eltaláltad, sajnos.
Szüleim egymással jól megvannak általában, elvannak a kis saját világukban. Bennünket nem engednek oda, érezhetően nem vagyunk a szemükben egyenértékű felnőttek, se partnerek. Mai napig bele akarnak szólni az életünkbe (tanulj, az a fontos, hagyd ott a szakkollégiumot, szakíts a barátoddal, stb [nővéremet konkrétan már lek__rvázta anyám, mert sokszor megy a barátjához...])
Nagyszülők... Hinnye... elég cifra, mit ne mondjak.
Egyik nagyapámat sem ismertem sajnos, pedig kellett volna. Mindig is vágytam valami böls öreg mentorfigurára, aki tanítgat, jó értelemben "bele visz a rosszba" :D Sajnos ez nem jött össze.
Apai nagymamám.. Mindkét fia míg él, nem bocsájtja meg neki a disznóságait. Kb muszájból látogatjuk, de egy óránál tovább nem igazán bírjuk nála. Elég egyedül van, és zsugori (jó, hatévesen átélte a második világháborút meg az utána jövő kort, nem csoda, hogy ilyen merev lett. Négy gyereket felnevelt, viszonylag tisztességgel, de nagy áron azért. Idős korára kicsit javult és enyhült, sőt, egyre jobban megnyílik felénk is, talán mi is felé. Nem tudom. Klasszikus unoka-nagymama viszony sose volt köztünk. Csak pipa, hogy nekem is van nagyim, de ennyi.
Anyai szülők... Anyámat fiúnak akarták, dehát lány lett, de ez nem zavarta őket. Anyámat dolgoztatták és alig kapott valamit, mikor elindult az életbe, cserébe a nővére járhatott főiskolára, esküvőjére házat, kocsit, mosógépet kapott + após oldalról is nagy pénzeket. Más kérdés, hogy egy elkényeztetett nőci lett belőle, plusz sz@r a házassága... ez van. Rám irígy, mert én vagyok azon az oldalon az egyszem fiúunoka, néhai nagyfater legnagyobb örömére (amugy ő akart fiút szülni nagyon, csakhát nem sikerült... nem tudom ezt ki intézte így az égieknél.)
Egyszóval, nagyszülőkkel gyakorlatilag úgy sz_r a viszony ahogy van. Anyai oldalon nem látogatjuk a mamát már vagy 7 éve, se a rokonokat, másikat is csak muszájból.
(amugy alkoholizmus is volt az anyai oldalon)
Apám nagyon merev gondolkodású és érzelmileg elérhetetlen. Annyira zárkózott és szorongó, normál beszélgetésben is nehezen fejezi ki magát (érzelmileg meg aztán sehogy)
Anyám - mint pár válasszal feljebb írta valaki - nagyon nagy eséllyel nárcisztikus zavarban szenved. Aranykalitkában akar tartani, ugyanakkor ő okozza a legnagyobb sérüléseket és gátakat.
Nem bízik magában sem, sem senki más külső emberben. Mindenkiről egyből a rosszat feltételezi, de apám is.
Én se szeretem magam. Elégedetlen vagyok a külsőmmel - sokáig fogszabályzót hordtam, mert valami iszonyat kusza fogsorom volt. Nem merek mosolyogni a mai napig sem, pedig már normálisak a fogaim. (plusz karvalyorrom van, illetve kis túlsúly, plusz arányatalan a testem, vékonyak a karjaim. Öröm az ürömben, legalább jó alakot örököltem, minimális edzéssel lehetne egy normális formát hozni, úgy gondolom, de az edzésnél van fontosabb probléma is jelenleg)
Önértékelési gond/önismereti hiányosság szerintem még most is van jócskán, bár sokkal nyíltabb és közvetlenebb lettem az utóbbi években. De még mindig nem tartom magam egy talpraesett, tehetséges, kompetens fiatalnak. Barátnőm még nem volt, csak egy, akiről kiderült, hogy búfelejtőnek kellettem neki. Nagy pofon volt, azóta sem igen bízom a nőkben. :(
Tegyek rendet magamban? Hogyan? Lehet kellene nekünk családterápia, anyámnak főleg valami ilyesmi, de ha szóba hozzuk biztos megsértődik és kiforgatja a dolgot. Fennen hangoztatja, hogy ő már elengdett minden sérelmet, közben k__ra nem.
válasza:Nos kedves Ashitaka
Első körben is elmondjam hogy mitől jobb és teljesebb ember mint a családja? Mert képes belátni önmagával szemben hogy vannak hibái. Minden betegségnél az első és legfontosabb lépcső a gyógyulás felé a felismerés. Amit sajnos a szülei nem tudnak meglépni, mert félnek magukkal szembenézni. De nem csak a szülei hanem az egész rokonság. Így egyértelmű hogy átvette ön is ezt a magatartás formát. A szülein nem lehet segíteni mert már a gondolatra is hevesen reagálnak. Az egyetlen amit tehet az az, hogy nem éli a szülei életét. Nem muszáj őket szeretni, de a gyűlölködés sem vezet semmire. Feltehetően ön is hevesen reagál olyan dolgokra amik nem tetszenek. Ezt vetkőzze le. Higgadtan kell kezelni a szülők esetleges kirohanásait önnel szemben. És ne hagyja hogy befolyásolják az életét. Elég okos ahhoz hogy érveket hozzon fel az elképzelései mellett. Hogy hogyan lehet rendet rakni? Ez nagyon egyszerűen hangzik de nehéz meló. Első körben is önbizalmat kell szerezni. És azt hogyan lehet? Hogy tudatosan beleugrunk olyan dolgokba amiktől félünk vagy szorongunk és bátran szembenézünk velük. Tehát egy példa, mivel ön fél a szüleitől, így egy következő vita alkalmával próbáljon meg higgadt maradni és megcáfolhatatlan érveket felhozni. Vagy gyanítom a lányokkal is nehezen megy a kezdeményezés. Próbáljon meg minél több lánnyal kommunikálni, először jó az internet aztán próbáljon meg élőben beszélgetni a lányokkal. Idegen lányokkal. Egy esetleges vendéglátóipari munkahely ezen sokat segíthet (akár diákmunka keretében). A testét fogadja el olyannak amilyen, és dolgozzon rajta, ha ön szerint lehetne jobb is. És fogadja el hogy az ön lelki problémái nem azért vannak mert ön egy szar egy selejt, hanem a szülői neveltetés alakította ilyenné. Ön akkor lesz hibás ha hagyja is hogy ez az állapot fennáljon és hogy feleméssze. Ne legyen buta dolgozzon magán, és ne engedje meg magának hogy "de azért vagyok ilyen mert szarok a szüleim és kész". Önnek ebből kell várat építeni nem ezzel takarózni.
válasza:Huh, köszönöm!
Ez jól esett! ;) :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!