Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogy lejet ezen változtatni?

Hogy lejet ezen változtatni?

Figyelt kérdés
Valahányszor anyukámmal összeveszünk az a vita vége, hogy én kérek bocsánatot, miközben úgy érzem neki (is) kéne. Ez egész életemben így volt, pl. meghívom őket ebédre, ők felejtik el, de miután kifejtem nekik, hogy mennyire rosszul esett megmagyarázni az anyósoméknak, hogy ja a szüleim elfelejtettek eljönni, egy hétig minden nap felhív/facebookon ír és elmondja, hogy miért az én hibám. A végén persze én török meg és kérek bocsánatot, mert nem szóltam többször.
2018. dec. 28. 06:36
1 2
 1/14 A kérdező kommentje:
Bocsánat, hogy lehet ezen változtatni :) Mobilról gépelek szemüveg nélkül...
2018. dec. 28. 06:37
 2/14 anonim ***** válasza:
27%

Most akkor azert baj, hogy elfelejtettek az ebed meghivast, mert anyosodnak ki kellett magyarazni, hogy miert nem jottek. Azt hittem, azert mert keszulodtel, vartad oket, szeretted volna a szuleidet latni. Meghivtad oket konkretan vagy csak ugy, hogy ugorjanak be?

Lehet, hogy “elfelejtettek “, tudvan, hogy anyosek is ott lesznek?

Amugyeegyszeru, ha nem te vagy a hibas, nem kersz bocsanatot, csak egyszer emlited meg, nem addig mig osszevesztek.

Nincs anyunal idoskori butulas kezdete?

2018. dec. 28. 06:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
86%

Esetleg írásban hívd meg ebédre, közös programra, bármire; így nyoma is van.

Bár - ha neki ennyire nem fontos az együtt töltött idő - , meggondolnám, hogy bármire meghívjam-e.

Az pedig, hogy te kérj bocsánatot, mert ő elfelejt eljönni, vicclapba való!

Bármennyire szereted is, azért állj a sarkadra!

2018. dec. 28. 07:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 A kérdező kommentje:

Még dolgozik, remélem nem butul el. A kérdés egy volt az idén történt kb 8 ilyen esetből.

Írok egy példát. Ez most elég élenken él az emlékeimben, mert kari másnapján történt.


Valahogy így zajlik egy veszekedés kezdete:


-Szia Anya! Mikorra értek ide?

- Ja elfelejtettük.

- Akkor jöttök, ha gondoljátok megvárunk az ebéddel?

- Nem, most apád elment a garázsba.

- De, minden rendben?

- Igen, csak elfelejtettük, meg rosszul aludtunk az este, mert front volt.

- Oké, akkor mi megyünk ebédelni, majd beszélünk.


-Szia Anya!

-Szia! Jól sikerült az ebéd?

-Igen. (itt mesélek egy kicsit az ebédről), csak rosszul esett, hogy nem tudtatok eljönni.

- Hát ez van, az embernek tudnia kell elviselni a csalódásokat. Nekem is szoktak dolgok rosszul esni.

- Tettem valamit, amivel megbántottalak?

- Nem.

-...

-...

- Akkor mi esett rosszul?

- Ha ennyire fontos volt neked, hogy menjünk szólhattál volna előtte, hogy ne felejtsük el.

- Direkt írtam facebookon.

- Nem olvastam facebookot tegnap este. (de amúgy olvasta, csak még nem jött rá, hogy ez látszik)

- Jól esne, ha nem az én hibám lenne, hogy nem olvasol facebookot.

- Nem kell mindenen megsértődni. Annyira bánt hogy ilyen szarul neveltelek. Nem vagy empatikus a másikkal szemben. Amúgy meg a tesódéknak kellett segíteni és az apádnak meg sok dolga volt... (itt ő mond kifogásokat: tesóméknak el kell vinni a kocsit szervízbe, ami miatt nekik otthon kellett lenni mikor elhozzák a kocsit, mert majd anyukámék viszik tovább a szervízbe, apukám hozott haza munkát)

- De miért nem szóltál, amikor kiderült?

- Ha felhívnál rendszeresen, akkor tudnád, hogy mi van velünk.

- De tegnap ott karácsonyoztunk, direkt korábban mentünk. Akkor mondhattad volna. (előtte hétközben ott aludtam, hogy ne egyedül kelljen megcsinálni a kárácsonyt)

- Az embernek nincs kedve a problémáiról beszélni karácsonykor.

- De ha nem beszélsz a problémákról honnan kéne tudnom?!

-Sajnálom,hogy ennyire érzéketlennek neveltelek. Biztos túlságosan el voltatok kényeztetve és ezért nem veszitek észre, hogy másnak baja van... (ez itt nem egy egyedi eset, 12 éves korom óta hallgatom ezeket a mondatokat).



És nem értem, hogy hogyan lehet, hogy már megint én kértem bocsánatot. (ja de mert tegnap annyira kiborultam, hogy rázúdítottam mennyire szarul esett amit csinált, sértődött hangnemben).


Én itt elakadtam, hiába olvasok önfejlesztő könyveket.


Tudtok tippeket adni?

2018. dec. 28. 07:48
 5/14 anonim ***** válasza:
4%

Ebbol az jon le, hogy anyukad ugy erzi nem foglalkozol vele eleget, nem erdekel a problemaja, (igaz vagy bekepzelt), akkor o sem fog futni az ebededre. Amugy tenyleg nem nagy ugy megemliteni nekik elotte valo nap.

Helyedben hagynam es maskor maskepp csinalnam. Ne lovagolj mar ezen.

2018. dec. 28. 07:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
37%
Amugy nehogy azt hidd, hogy azert mert dolgozik, a butulas/depresszio nem indulhatott el. Inkabb ezekrol olvasgass.
2018. dec. 28. 07:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:
72%

Anyukád beteges, már bocsánat.

Mérgező szülők című könyvet olvasd el, segíteni fog.

2018. dec. 28. 08:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 A kérdező kommentje:
lehet releváns információ: 25 éves vagyok, anyukám még nem érte el a nyugdíjkorhatárt...
2018. dec. 28. 08:01
 9/14 A kérdező kommentje:
köszönöm! Már olvastam.
2018. dec. 28. 08:04
 10/14 anonim ***** válasza:
93%

Elöljáróban: az elbutulás extrém esetben akár a te korodban is elkezdödhet, nemhogy az övében.

Másrészt anyukád nem akar igazán kapcsolatban lenni veled, csak korntollálni.

A beszélgetésekböl ez derül ki, és a helyedben nem hívogatnám és ah ö hív, akkor sem magyarázkodnék neki.

Ha meg elkezd vádaskodni, akkor azonnal befejezném a beszélgetést.

2018. dec. 28. 08:08
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!