Miért olyan nehéz elfogadni egy előző házasságból született gyereket?

Érintett vagyok a témában.

Két gyerekkel találtam párt.

A nagy már nem velünk él, a kisebb 12 éves lány, született egy közös gyerkőc is, ő másfél éves.A volt férjemmel semmi baj nincs.

Viszont a lányom nem tudja elfogadni a párom.Akármilyen rendes vele. Még mindig azt gondolja vagy szeretné, hogy együtt legyünk az apjával, holott nem a párom miatt váltunk, rá 3 évre ismertem meg.

Szóval hiába a szerelem, hiába a rendes ex, a gyerek meg tudja keseríteni a kapcsolatot. Főleg, hogy kezd kamaszodni, iszonyú nehéz vele, nevelőapa nélkül is az lenne.

Gondolom sokan a negatív történeteket hallva gondolkodnak úgy, hogy nem kell gyerekes pár.És szerintem ezek vannak többségben, nem a pozitív sztorik.

Nehéz mozaik családban élni.

Én személy szerint biztos vagyok abban, hogy tudnám szeretni a párom előző házasságából született gyerekeket. Viszont ha van egy olyan ex, aki duruzsol a gyerekek fülébe, az megnehezíti a helyzetet akár egy kapcsolat is rámehet.

Én úgy nőttem fel, hogy van egy nővérem az apu előző házasságából. Apu és az exe annyira utálták egymást, hogy nem voltak hajlandók találkozni sem egymással. A nővérem sokat volt nálunk gyerekként és anyuval nagyon szerették egymást mindig is. Nem anyu miatt ment tönkre az a házasság.

Nekik szerencséjük volt, mert a tesóm jó természetű, hiába mindott neki az anyja otthon bármit. Pedig felnőttként már el merte mondani, hogy miket mondott neki otthon. Mégse volt soha ellenséges. Tudta, hogy anyu szereti, mi egyenesen imádtuk az öcsémmel, most is nagyon jóban vagyunk.

Sajnos nem mindig alakulnak ilyen szerencsésen a dolgok.

Két intelligens ember azonban, ha a gyerek érdekeit nézik, igyekszenek nem megnehezíteni egymás és a gyerek dolgát.

Egy örökbefogadásnál nincs ex. Ott két ember közös döntése az, hogy magukhoz vesznek egy gyereket. Nem az új kapcsolathoz jár a "csomag".

21 éves vagyok, nekem nem kell "csomag". Próbálkozott már egy 25 éves férfi, de az elején kiderült, hogy 5 éves fia van.. azonnal nemet mondtam.

Egyetemre járok, mellette dolgozok. Szerinted erre vágyik egy fiatal, tanuló lány ,hogy gyereket pátyolgasson ami nem is az övé? (Rokon gyerek, kis testvér teljesen más tészta) mert én nem, és sztem sok ilyen lány mondaná a nem vágyok ilyenre választ.

Maskepp.nezd:

Ha egy par orokbefogad, akkor ok ketten es csakis ketten kozosen nevelik. Az o nevelesi elveik menten. Es persze szeretik (vagy nem, majd kiderul).

Ha egy par egyik tagjanak van mar gyereke, akkor azt x eves korig az anyja es apja nevelte, majd elvaltan, de tovabb nevelik es akkor jon az "uj apa/anya". A gyakorlatban keszen kap egy 1-soknehany even keresztul tole fuggetlenul, nem feltetlenul az ovevel egyezo nevelesi elvek menten nevelt gyereket. Az a gyerek ot nem fogja edesszulojenek tekinteni, sot gyakran foleg az elejen ellensegesen is viselkedhet vagy nagyon kozonyosen. Az uj apanak/anyanak a nevelesbe se lesz olyan joga beleszolni, ahogy esetleg szeretne. (Egyreszt a gyerek elutasithatja, h de te nem vagy az anyam/apam, masreszt az edesanyja/apja, aki a parja mondhatja ne szoljon bele es az "ex", szinten nevelhet teljesen maskepp, extrem esetben uzengethet, mas ne nevelje az o kis porontyat.)

Igy nagyon nehez mar elfogadni is valakit, nemhogy oszinten megszeretni. Rossz esetben idegesiteni is fog, legjobb esetben megszereted, de hat egy sajatot, aki beloled szuletik es evekig tenyleg te neveled, gondozod rad nez fol azt jobban fogjuk szeretni.

(Orokbefogadasnal is a lenyeg, hogy te neveled nehany honaos vagy par eves koratol kezdve es a verszerinti szulei nem jonnek oda okoskodni vagy veled ellentetesen nevelni a gyerekedet, nem viszik el napokra mashova stb.)

A sajat tapasztalatom: kepzeld a tinedzser mostohagyerekeim nem tudom ugy szeretni, akarhogy szeretnem is, mert: tiszteletlenek (koszonni se tud még vissza se ha en koszonok), lustak, trehanyak, koszosak, abszolut nem foglalkoznak csak sajat magukkal, es soha egy kedves szot vagy koszonomot nem kapok toluk pedig mosok rajuk, fozok nekik, takaritok utanuk. Es emellett meg az sincs, hogy jaj de kiskorukban milyen cukik voltak, mert kiskorukban nem velem eltek igy velem sose voltak cukik. En biztos genetikai hulladek vagyok, de az ilyen gyerekeket nem tudom "szeretni". Elogadom, hogy a szuleik ilyennek neveltek oket, szolok hogy koszonhetne, mert illik, en udvarias kedves es erdeklodo vagyok, de foloslegesen nem fogom olyanoknak a hatsofelet nyalni, akik lathatoan alapbol atneznek rajtam. Ismerek olyat, ahol a mostohagyerekek kisebbek voltak joval es ott par ev alatt szuper szereto "uj csalad" lett. De azert ha szivuk melyere neznek ott is mindenkinek megvan a kedvence es az biztos nem a masik elso hazassagabol valo gyereke:-).