Normális, hogy anyámèk nem bírják elfogadni, hogy felnőtt vagyok ès van külön èletem?

Pesten dolgozom, ott lakom albèrletben, nèhány hetente haza szoktam járni vidèkre hètvègèn. De nekik az lenne a normális, ha 1 max. 2 hetente mindig hazamennèk, egyszerűen nem tudják megèrteni, hogy 30 èvesen van arra is igènyem, hogy külön önálló független èletet èljek, nem minden hètvègèn hazarohanni ès otthon ülni velük. De ha itthon vagyok ès pl. este megyek ki a baràtaimmal, anyámon rögtön látszik hogy nem örül neki, mintha zavarnà őt hogy rajtuk kivül màsokkal is találkozom.

Persze tudom hogy az nem szèp dolog ha valaki elhanyagolja a szuleit ès felèjük se nèz, de èn ugy èrzem, az is tùlzás, hogy elvárják hogy max. 2 hetente csak otthon töltsem a hètvègèt, hiszen èn is felnőtt vagyok, èn is szeretnèm szabadon èlni az èletemet.

Lehet az is közrejátszik ebben, hogy ezelőtt 4 èvig külföldön èltem, egy ève jöttem haza, s most lehet hogy be akarjàk pótolni azt az időt. De akkor is...

Vagy pedig mivel most nincs kapcsolatom, ugy èrzik hogy nekik kell gondoskodniuk rólam?

Mit tudtok tanácsolni, hogy kezeljem ezt a helyzetet? Ha valaki tapasztalt hasonló szituációt, szivesen meghallgatom a tapasztalatokat.

30/N