Hogyan segítsek a barátomnak visszaszerezni a gyereke szeretetét? Miért lett most hirtelen ilyen? (lent)
Bonyolult sztori. Van egy barátom, igazából kollégám, sok éve, én 26 voltam amikor hozzánk jött a céghez, 23 évesen gyakornok volt az irodában, majd felvettük, azóta itt dolgozik Ő is. Már akkor együtt járt egy lánnyal, bár mi úgy gondoltuk ő többet akar mint a nő. De elvette, mert váratlanul jött a gyerek. Nem sokkal a gyerek születése után, egész pontosan 1 éves korában a csaj lelépett. Se nem anya, se nem barátnő, feleség típus, én mondtam, hogy előre megmondtam, bár nem kellett volna bántanom.
A lényeg, hogy egyedül nevelte a kisfiát. Ő most 17 lesz. Számomra jó srác, de egyébként egy kis csirkefogó: állandóan menni kellett érte a suliba az igazgatóiba mert nem bírt magával, verekedett, firkált, állítólag lopott is. Mindegy milyen, nem tudom miért ilyen, de mindig is tudtam, hogy az apja se nen kedves se nem megértő vele. Mindig látványosan undok volt vele, sokat kiabált, ordított vele, sokat nyakon vágta, azért nem bántalmazta de szemét volt vele. "Kuss legyen!" "Ne pofázzál vissza!" "Ha mégegyszer meghallom eltöröm a gerincedet!" "Ne lássalak ma már!" "Takarodj ki" vagy ha bejött az irodába, jó előadta éppen miért kapott intőt de akkor is ez, hogy "hord el innen az irhádat!" Számomra ezek mindig durvák voltak, dehát gondoltam Ő a szülő, nekem nincs gyerekem, honnan tudnám milyen lenne. Nap mint nap - tudom mert közel állnak hozzám és a páromhoz.
Néhányszor eligazítottam az apját, hogy szedje össze magát ha a gyerekkel beszél, persze erre "ne avatkozzak bele". Ő mindig is olyan öntörvényű volt, nem volt mindig túl nyitott, pesszimista is volt, ha rossz napja volt kicsit nem nagyon goromba de a gyerekkel ultra módon. Se egy szülinapi meglepi, se kantúra, apa fia kiruccanás, semmi.
Pár éve azonban bevallotta nekem, egy vita során, hogy szándékosan csinálja. Direkt marja el maga mellől, először nem értettem miért. Aztán elmondta, hogy mert tudja, hogy úgyis rossz apa lenne, amilyen az övé volt: egy full alkoholista szivar volt az apja, azt hiszem nem kell részleteznem. És fél, hogy béna, rossz apa lenne, "mert még anyát se tudott adni neki" (fura)és szégyellné őt a fia . Inkább utálja és legyen tőle keményebb férfi.
De most nem rég mintha kicserélték volna az ipsét. Megpróbálja a srácot a tenyerén hordozni, rohan, szalad neki, megvesz mindent(mármint a kedvenceit) át (akarja) ölelni, megsimítja a fejét, nyájasan beszél hozzá. Már nem 'mit akarsz' hanem ' szevasz kisfiam'. WTF? Ilyen sose volt se akkor ha a gyerek suli után bejött hozzá az irodába, se otthon se máshol ahol vele volt. De néha azt hiszem már késő. A srác nem tud vele ilyen közvetlen lenni... Még mindig kerüli az otthon létet, nem engedi az ölelgetést, kezet sem fog, néha nálunk alszik, néha a keresztszüleinél, néha a havrjainál, vagy gondolom csajnál, de az apjával nem akar túl sokat beszélni csak annyit amennyit muszáj.
Szerintetek mi lelte? Eddig miért nem volt ilyen? Van megoldás? Vagy csak az idő?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!