Anyukám miért néz le ennyire engem?

Mindig is színkitűnő tanuló voltam, és soha nem kértem segítséget ilyen esetben a szüleimtől. Általános suli 8.osztálya után végül gimibe mentem, és azt hiszem akkor haragudott meg anyám nagyon. Én sem szerettem volna gimibe menni, de pl.az egészségügyben nem tudom magam elképzelni(félek a vértől és a tűtől). Más suli se érdekelt igazán. Miután elkezdtem gimibe járni, akkor kezdett el mindenkinek a szája járni, hogy miért nem ide mentem, miért nem oda... Gimiben is sikerült tartanom az átlagom, viszont anyám nagyon lenéző. Most már az utolsó évemet járom a gimibe. Rengeteget veszekszik velem az miatt, hogy nem hogy valami szakmát tanultam volna ki, és mehetnék dolgozni 18 évesen. Múltkor hozzám vágta, hogy semmi sem lesz belőlem, és hogy 4 év után sem tudok elérni semmit(egyetem után). Ma mondta, hogy már alig várja, hogy kijárjam a gimit, és én utána mondtam neki, hogy szerinted az egyetemen nem kell pénzelned? Van egyébként ösztöndíjam már 1 éve, de elvette a bankkártyámat, és arról adogatja a kajára és a buszbérletre a pénzt. Na és itt jött az, hogy kiröhögött és az arcomba vágta, hogy én el sem jutok az egyetemig. Itt már elkezdtem könnyezni, hogy valaki hogy képes a saját gyerekét ennyire gátolni.. Fáj minden egyes szava, hogy ennyire nem lát bennem semmit, pedig a jegyeimre semmi panasz. Persze neki nagy a szája, pedig csak egy kereskedelmi sulit végzett és most hetente 2x kimegy a piacra árulni apró pénzért. Apu fizetéséből tengeti a mindennapjait. Mi a véleményetek erről a szülőről? Normális az ilyen hozzáállás? Bátyámra is ráerőltette a programozói sulit, most még is mással keresi a kenyerét külföldön, és évente 2x látogat csak haza. 18/L