Ajándékozásnál minden évben az van, hogy öt percig hallgatom, hogy minek költöttem ennyit, ahelyett, hogy csak megköszönné és elvenné. Valakinél még ilyesmi?

Részvétem. Szerencsére az én rokonaim jó fejek, de az ilyennek többet nem vennék ajándékot, az is biztos, hiszen nem tudja kezelni a dolgot.

Amúgy nekem sincs anyám, de ez hogy jön ide? Attól még nagy bunkóságnak tartom, ha letolják az ajándékozót ok nélkül.

Felnőtt gyerekek szüleiként mondom a következőket:

Nem szeretem, ha a gyerekeim döntik el, hogy mire van szükségem. És igen, én sem szeretem, ha nagyobb összeget költenek rám, mert nekem nem az a szeretetnyelvem. Ha névnapom, szülestésnapom van, akkor igenis jólesik, ha gyerekeim legalább rámírnak aznap, ennél többet nem is várok el.

Nagyon nem szeretném, ha ruhát, cipőt vennének nekem a tudtom nélkül, mert nem biztos, hogy tetszik, hogy kényelmes, hogy én vennék magamnak olyat, és ha nem, akkor jön a sértődés. Én sem veszek a gyerekeimnek új kabátot vagy nadrágot azért, mert szerintem az nem megfelelő, amiben járnak. Legfeljebb szóbahozom, ha itthon vannak, és ha azt mondják, hogy már készülnek lecserélni, akkor felajánlom, hogy állom az új árát valamilyen közelgő ünnep apropóján.

"azért b+, mert így illik."

Na ezért meg végképp ne vegyen nekem senki semmit.

Utolsónak igaza van! Ha látok egy szép pulóvert vagy egy szép táskát, azt szívesen megveszem édesanyámnak, mert ezeket szereti, váltogatja gyakran. De nem veszek neki nagyobb szükséges ruhadarabot pl:kabát,csizma az tényleg olyan, amire szüksége van, azt pedig csak meg tudja venni felnőttként (normál esetben!)

Szerintem ez a “nem kellett volna” csak udvariaskodás, olyan ez, mint amikor megsícsérnek, hogy csinos vagy és te háritasz, hogy “áá dehogy, nézd milyen karikás a szemem, egy rongyban vagyok” stb.. az emberek nehezen tudják fogadni a bókot, ajándékot, sajnos olyan világban élünk, ahol nehezen tudják elfogadni az emberek, hogy ők is ÉRDEMELNEK ajándékot/kedvességet.

Egyébként, én is beszólnék a családtagomnak, ha névnap után X nappal odabökné, hogy boldognévnapot. Értem én, hogy akkor tartjátok, de felhívni a napján nem tart semeddig, nekem borzasztó rosszul esne, ha nem gondolnának rám.

"Nem szeretem, ha a gyerekeim döntik el, hogy mire van szükségem."

Na igen. Az enyéim messze élnek, nincs alkalmuk sűrűn figyelmességekre. Kétszer kapok tőlük nagyobb ajándékot, születésnapomra és karácsonyra. Ilyenkor vagy ők jönnek, vagy én megyek. És tényleg nem szeretem, ha felesleges dolgokat ajándékoznak. Mert minek? Ezért megkérdezik, mire van szükségem. Én meg nem szabadkozom, hanem elmondom.

Megjegyzem, ez fordítva is így működik.

16-os! Páran könyvről írtak itt. Azért ugye tudhatom anyám kedvenc íróit? És mivel tudom, hogy a kisvárosunkban pont nincs választék a könyvesboltban, és mondjuk dec.16-án jelent meg a könyv (kedvenc írójától), tehát esélye sem volt megvenni, akkor azt adom. 3 ezer forint. Ezért nem kellene a felnőtt "gyerekét" lecseszni.

Tényleg baromi frusztráló minden karácsonykor ezt hallgatni. Én megértem, amit a Kérdező írt, mert tapasztalom minden évben.