Mit tehetnénk a szüleinkkel?

Abba a helyzetbe kerültünk a párommal, hogy egyszerre van konfliktusunk mindkettőnk szüleivel. Nem tudjuk, hogyan éljük túl a karácsonyt.

Anyám régóta beteg és apám volt otthon mindenki támasza. Most úgy adódott, hogy lesz egy műtétje, ami után neki is sok pihenés van előírva, így nem tudja majd anyámat gondozni. A testvéreim és én mind külföldön élünk jelenleg. Felmerült, hogy közösen fogadjunk fel egy ápolót, de nekem a gyomrom forog ettől. Napok óta azon kattogok hogy egy idegen kezében lesznek a szüleink, akit nem tudunk majd innen messziről ellenőrizni, és ez megviselt. A párom pedig ebben a búskomorságban élt mellettem. Róla tudni kell, hogy annak az országnak az állampolgára, ahová én kimentem. Nemzetiségileg is maximálisan ide tartozik. Semmi köze nincs a magyarokhoz, és ő jelentette ki, hogy cuccoljunk es költözzünk a szülővárosomba, mert nem bírja nézni a szenvedésem. (Ettől amúgy óriásit nőtt a szememben.) Az a megegyezésünk, hogy másfél évet leszünk otthon, amíg apu helyrejön és aztán visszajövünk. Először az ő családja verte ki a balhét, hogy én mit képzelek, hogy ilyen messzire elviszem tőlük a fiúkat. Meg hogy én jöttem ki ide, ezért nekem kell alkalmazkodnom és ezt az ajánlatot elfogadnom sem lett volna szabad. Mi a párommal arra gondoltunk, hogy cserébe az egész karácsonyt az ő családjával töltjük. Erre az én szüleim verték ki a balhét, mert eddig minden évben otthon voltam, a testvéreim is otthon lesznek, hogy képzelem, hogy hiányozni akarok a családi ebédről? Tudják, hogy hazaköltözünk és mindennap látni fognak, másfél éven át. Le van foglalva az albérletünk, hazaküldtük az első csomagokat, amiket anyáék vettek át, minden biztos már. A párom talált egy olyan munkát, ahol áldás az anyanyelve, es epekedve várják őt Magyarországon januártól. Nehezen viseljük, hogy mindkét oldalról savaznak minket, pedig mindketten nagyon szeretjük a szüleinket. Hogyan békítsük meg őket?