Anyum nem fogadja el a barátomat, mit tehetnénk?

Átérzem a helyzeted, párom és köztem is nagy a távolság. Eleinte nehéz volt, sok idő kellett, mire a szüleim megbíztak benne, de már 3 éve együtt vagyunk, szóval csak türelem és kitartás. Tudom, hogy nehéz, de ahogy telik az idő, jobb lesz.

L/20

Gyerekek, hagyjuk már ezt a befásultságot...

Attól, hogy a neten találkoztak még ismerik egymást.

Annak, hogy ismerj valakit nem feltétele, hogy mindig képes legyél benne állni az adott illető aurájában.

Sőt, ezek az emberek még általában jobban ismerik egymást, mint azok, akik össze tudnak járni. Nap mint nap órákat beszélnek szeptember óta. Nem tudnak elmenni meginni valamit. Csak arra van lehetőségük, hogy minél jobban megismerjék egymást.

Hajrá srácok! Én szerencsére nem messsze találtam meg eddigi életem legnagyobb szerelmét, viszont a neten. Hónapokig hajnalig beszélgettünk minden nap.

Kitartást! Kelleni fog. Messze vagytok és fiatalok, szóval nehéz lenne az összeköltözés, pláne másik országba.

Remélem nektek a legjobbakat! ;)

Teljesen más dolog a neten dumcsizgatni és egy másik ember mellett élni.

Sajnos tapasztalatból írom ezt.

"Attól, hogy a neten találkoztak még ismerik egymást."

Nem, nem ismerik-mert virtuálisan, valós problémák nélkül könnyű jófejnek maradni, mindig a másik mellett élni. De ez védett környezet, igazi bajok nélkül. Vagyis nem sok köze van a valódi kapcsolatokhoz: Ettől lehet hogy két hónap alatt megőrülnének egymástól ha együtt kellne élniük. Kezdjük ott, hogy a legapróbb dolgokból is sérelmek lehetnek: olyan hülyeségekből hogy ki mosogat, ki intézi a bevásárlást, ki mennyi feladatot hárít a másikra, ki érzi előbbvalónak a saját dolgait a másikénál, és ezért mit nyom még pluszba rá. Piszkosul hamar előjöhet hogy kihasználtnak, mellőzöttnek érzi magát valaki. És ez a virtuális térben egyszerűen nem jön elő.