Egészséges ennyire magára hagyyni a gyereket?

Azért ne csak végletekben gondolkodjunk. Van nem kis külöbség aközött hogy tutujgatják és mindent a valaga alá raknak és harmincas mamahoteles lesz, és hogy a 12 éves gyakorlatilag az összes házimunkát elvégzi, a 16 éves meg magának fizeti az osztálypénzt, ami nem egy opcionális dolog.

Nem mondom hogy ördögtől való dolog ha egy tini házimunkát végez vagy dolgozik. De alapvetően akkor is gyerekek, akiket a szülőnek kell eltartania és ellátnia. Támogatom hogy bevonjuk a gyereket a főzésbe, de nem úgy hogy belökjük a konyhába, nesze itt van, ha éhes vagy főzzél. Támogatom hogy a gyerek dolgozzon ha extra pénz kell neki, teljesen normális hogy megdolgozik a fesztiváljegyéért, a márkás edzőcipőért vagy a legújabb iPhone-ért, később hogy gyűjt kocsira, albérletre. De nem telefonszámlára meg osztálypénzre meg a húga fülhallgatójára. Mi lez a következő, lakbért is fizessen szerencsétlen?

Utolsó, szerencsére én nem ezt tapasztalom.

Kérdező:

Semmi rossz nincs abban, amit leírtál. Egyedülálló anyjuk gondolom kénytelen volt bevonni a gyerekeiket, hogy normálissn túléljék a hétköznapokat.

16

Ez a kérdést PONTOSAN miért vonatkozik a kérdező anyjára?!

Kérdező, egy egyedülálló anya gyerekei nyilván önállóbbak, mint akik nem azok. Abban pedig semmi retteneteset nem találok. Nyilván nem volt mögötte semmi rossz, hiszen azt a közös szülőtök sem hagyta volna, igaz?

Egyedülálló anyaként kikérem magamnak!

Szerintem ez nincs rendben, én nem hárítom a gyerekre a háztartást, bőven elég, ha a szobáját nagyjából rendben tartja és ha van kedve segít ebben abban.

Az enyém is szívesen süt vagy pakol be mosógépbe velem együtt, sőt néha egyedül is konyházik, de sosem feladatként vagy kényszerből vagy azért, mert nincs kaja, vagy mert úgy érzi segítenie kell nekem.

Ne fogjuk már ezt az egyedülálló anyaságra. A gyerekem azért csinál dolgokat szívesen, mert érdekli a főzés és mert sosem volt muszáj számára, ha pedig velem csinálta, az mindig pont olyan játék volt, mint a gyurmázás.

Ha a gyerekek úgy érzik, nekik ez is a feladatuk, akkor az bizony rémes. Tudom, mert én átéltem teljes családban felnőve.

Nem lettem önállóbb, mert anya közben folyton szapult vagy utólag kritizált, tiszta stressz volt megfelelő méretűre vágni a krumplit suli után, a kedvem is elment, mégis muszáj volt. Egész tini koromban úgy igyekeztem kerülni a házimunkát, ahogy csak bírtam, kilógni alóla, fiatal felnőttként is, amíg otthon laktam.

Érdekes, amint elköltöztem mindent csináltam és kitapasztaltam magamtól.

Szerintem mivel a háztartás vezetését nevetségesen könnyű elsajátítani, nem a gyerekkor része, mivel nem lesz több vele a gyerek semmilyen téren.

Ha majd ott tart, hogy gyermeke lesz és pl nem tudja mit csináljon a vérfolttal, mert nem jön ki, akkor ott leszek(és az internet is), hogy kemény fél perc alatt beszerezze ezt a tudást.

Erre semmi szükség gyerekkorban.