Egészséges ennyire magára hagyyni a gyereket?

"A diákmelóból még maradt annyi pénzem, hogy befizessem a telefonszámlákat, és az osztálypénzeket. Ha marad még valamennyi, talán meg tudok venni a húgomnak egy új fülhallgatót is."

Ezt nem az egyik Szomszédok rész végén mondta valamelyik karakter?

Részemről ez a leírás egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy gyerek magtára lenne hagyva. Hiszen attól, hogy mos, takarít, dolgozik, még mindig ott a szülő, aki alkalomadtán segíti.

Az meg teljesen változó, kiből mi lesz felnőtt korára.

A főnököm azt mondta, ő tipikusan későn érő ember volt, sokáig nem találta magát, a helyét a világban. Aztán most mégis sikeres és gazdag ember.

Saját magam is megkaptam fiatalon, hogy mi lesz velem ha új helyre kerülök, egyetemre, messze a szüleimtől, mindig mindent megkaptam tőlük, mindent elintéztek. Aztán csak elindultam valahogy ma meg kifejezetten felelősségteljes munkám van, ahol önálló döntéseket kell hoznom.

Vagy az is lehet, hogy nem lesz jelentősen előrébb, mint bárki. Én azt látom, hogy az ismerősi körben 1-2 kiugró sikert és lecsúszott szélsőségeket leszámítva szinte mindenki hasonló szinten van.

Rokonok közt is volt olyan, akit arra neveltek, hogy mindenért dolgoznia kell, hajtani, már fiatalon dolgoztatták őket. Volt amelyik gyereknél ez úgymond bevált. Megtalálta amit csinálni akar és most jól kereső ember. A másik meg éli a maga szürke teljesen átlag életét. Pedig anyagilag megtehették volna, hogy "elkényeztessék" a gyereket, mégis azt mondták nekik, hogy intézzék a nulláról az életüket.

Vagy ismerek olyat aki a fene nagy önállóságát túl is gondolja. Hiszen ő egyedül él, dolgozik, eltartja magát, félre tesz, tervei vannak. Mellette meg elfelejtik megemlíteni, hogy azért a lakás, kocsi, jogsi, egyebek anyutól-aputól vannak.